Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - Törvények és irományok

romana religion való patrónus, és az ő falujában, az bol residentiája vagyon, tarthasson az ő vallásán és religioján való papot; liabun peuig extra enni locum noviter és violenter contra consensum auditorum introducáltatott volna efféle pap, tehát vagy falu, vagy város az, ha nem recipiálták és tartani nem akarják: amoveáltassék, és a mely valláson való ministert ejiciáltanak volt, azont restituálják ismét, kinek az ő szokott proventusokat a patronusok megadni engedjék minden recepta religion való papoknak, a mint ennek előtte való articulusokban erről végeztünk volt. (2) Miért penig ez elmúlt nagy romlások hazánkon estenek, főképpen az idegen nemzetből való árús népeknek ide bé való kereskedésekből, járásokból és kémlclkedésekből úgymint görögök, oláhok, törökök, dalmaták, örmények és ezekhez hasonló nemzetből valóktól, tetszett azért és végeztük: hogy ennek utána perpetuis semper temporibus a féle rendbeli kereskedő nép ez országba be ne jöhessenek, hanem locus depositionis légyen Káránsebes, Talmács, Rosnyó, Prázsmár Radna; az két országbeli oláhok penig Brassóba, Szebenbe és Beszterczére bémehessenek, ezen belől penig ha bé merészlene jöni, tehát kapitányok, királybírák, ispányok, városbirái és egyéb főtisztbeli személyek minden helyeken valók, marhájoknak elvételével büntessék. Melyeknek az ország végzése ellen se fejedelem, se vajda annuentiát, se immunitást ne adhasson ; sőt ha adnának, semmi helye ne lehessen, és ha ellene cselekednék a féle levélnek, impuue cselekedhessék, de igy, hogy minden rendek in loco depositionis szükségek szerént azon áron vehessenek mindenféle marhát, mint a kereskedő rend. Megtekintvén továbbá ilyen nagy veszedelmes állapotban hazánknak forgását, melybe jutottunk volt a kegyetlen és törvényrontó tyrannus Mihály vajda miatt, az tekéntetes nagyságos urnák, Csáki István uramnak ő nagyságának dicséretes magaviselését és szorgalmatos forgolódását, ki mi érettünk a maga hasznát és minden egyéb tekéuteteket hátra hagyván, jó akaratja szerént ultro teljes szívét, igyekezetét csak e hazának tulajdonította, annak hasznára fordította, melyben sem munkáját, sem fáradságát nem szánván, éjjeli, nappali sok fáradtsága és nyughatatlansága után sem kincsét,