Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)
13. fejezet: 1596-1599 - 1598. aug. 22. Szászsebesi országgyűlés
»quod ut verum sit, faxit Deus clementissimus ut a Germanorum rapacitate liberemur« A dolognak egyszerű oka volt: a biztosok mindig úgy viselték magokat, mint idegenek egy megbódított tartományban. Nem tudták elleplezni kormányzásukban az önkényt s leereszkedésükben a gőgöt. Nem volt bizodalmuk az egyénekben s megsértették a hatalmasak érdekeit, A cancellár csakhamar észrevette, hogy háttérbe van szorítva, csak a czímet viseli, de hatásköre távolról sem az, a mi a régi cancellároké volt 2). Bocskay, kinek ezzel együtt legtöbb érdeme volt, hogy Zsigmond lemondása ily simán folyt le, egy szép reggel görgényi várában arra ébredt, hogy az ország kapitányságát Kornisnak adták 3). A tanácsurak felváltva voltak a biztosoknál, de mindenikök tapasztalá, hogy azért hallgatják ki őket, hogy tanácsukat ne kövessék. Az ispánokat s előkelő nemeseket is, kik az udvarnál kötelességszerűleg megfordúltak, azzal a hideg udvariassággal fogadták a biztosok, mely bennök az elutasíttatás gondolatát kelté fel. Országszerte beszélték Szuhaynak egy nyilatkozatát, mely ha valószínűleg nem is volt úgy elmondva, de jellemző, hogy mindenki elhitte : neki, mondta volna ő egy alkalommal, már 14 éves korában is volt annyi esze, mint az egész erdélyi tanácsnak 4). Ilyen módon minden jó akarat és buzgalom daczára, népszerűtlenné lett a kormány. Maximilián főherczeg kora bejövetele talán elfordíthatta volna a keletkező vihart: de mennél tovább haladt az, annál inkább kezdtek emlékezni Jósika jóslatára, hogy soha sem fog az megtörténni. De ha nem Maximilián álland Erdély élén, ez ország csak provincia lesz — vonták le ebből a következtetést, már pedig alig volt Erdélyben valaki, a ki ez állapotot őszintén óhajtotta volna. Azt pedig mindenki belátta, hogy a provisoriumot csak egy módon lehet megbuktatni, a Zsigmond visszahívása által. >) A Trausch-féle Krónika. 2) L. Istvánffy okt. 14-iki levelét. 3) L. Huszár Péter vallomását a Mihály vajda által eszközölt vallomások közt. 4) Yitéz Miklós vallomása u. o.