Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - Törvények és irományok

ga perceptori is tartozzanak az ispán uraimtól és adó szedőktől számban vétetni. (17) Az paraszt ráezság ki nem hópénzes, az országban akár hol legyen, adót fizessen, ha mellik ott az hol lakik meg nem akarná adni, mennjen ki az országból. (18) Jelentik azt is némely nemes atyánkfiai, hogy az kamara-ispányok egyéb jajmód (sic) szerént nem akarnak bázok szükségére az aknákról elegendő sót adni; kirül tetszett, hogy minden helyeken való kamaraispánok az nemességnek bázok szükségére egyéb jaij mod (sic) szerént sót adjanak. (19) Panaszolkodik az zarándvármegyei nemesség, hogy az jenei kapitán azt kivánja tőlük, hogy mind gyűlésre, mind székre Jenőben tartoznának: ki, merthogy régi szokásoknak ellene vagyon, tetszett hogy az vármegye mind gyűlés és mind szék dolgából az előbbi állapotban maradjon. És az jenei kapitán afféle mód nélkül való kivánságnak békét hagyjon. (20) Estenek ilyen dolgok is, hogy némely atyánkfiainak nagyságod levelit hozták, melyek közül ki ráczúl, ki oláhül volt irva, ki miatt az nagyságod parancsolatját és akaratját belőle meg nem érthették. Végeztük azért, hogy afféle leveleket az nemességnek vagy magyarül, vagy deákul Írjanak ; a ki afféle oláh vagy rácz nyelven irt levéllel az nemesség között járna, afféle embereket megfogassanak és az levéllel együtt ő nagyságának fogva hozzák. (21) Miérthogy penig látjuk az baromnak is szük voltát, tetszett, hogy afféle ökör barmot ez országból senki ki ne vihessen , ha ki kivinné mind harminczadokon, vámokon s egyéb helyeken tűle elvétessék. (22) Vagyon az élés dolgában ilyen fogyatkozás, hogy sok helyekrül nagyságod jószágából, várak tartományából is, azonképpen urak jószágából is az élést meg nem adják, hanem az szegény nemes jószága adja a mit adhat. Ki miért hogy igen kevés, és ennyi nép tartásra nem elég, végeztük hogy mind az nagyságod jószágából, mind penig egyéb helyekről efféle élés megadassék. (23) Továbbá kivánja nagyságod kegyelmes urunk, hogy az lakságon, magyar és szász faluk, az szomszéd oláh faluknak kik velek határosak egyik oláh falu az más falunak, az szabad