Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - Törvények és irományok

is az nagyságod administratiójában mindenkor nyugodalmunk és maradásunk leliessen, mi es nagyságodnak mindenben az mire elegek leszünk, az nagyságod fáradságát gondviselését meg akarjuk szolgálni mint kegyelmes urunknak. (1) Az mi penig illeti az nagyságod kévánságát, két dologban látjuk lenni: egyikben az hadakozó nép tartására való pénz adásban, másikban az készen léteiben. Efféle költségeknek azért kegyelmes urunk noha szegény községinkből kellene meglenni, és ők minémű fogyatkozásban és állapatban legyenek, nagyságod jól tudja, mindazonáltal, minthogy az hadtartás költség nélkül nem lehet, az kész népnek is elbocsátása nem hasznos: most is, mint ennek előtte az mennyire az úristen erőt adott hozzá, nem akarunk sem nagyságodnak sem hazánknak megfogyatkozni. ígérünk azért nagyságodnak hadakozó néptartásra és egyéb külön-különbféle költségre kapuszám szerént hat forintot, három forintját a die emanationis articulorum huszad napra , az három forintját penig azután, attúl fogva ismét huszad napra beszolgáltatni. Az szász uraim is az ő módjuk szerént egyenlő terhit viseljék velünk, az ravatlan és szabados helyek is azonképpen, városok és egyéb adófizető helyek, mint annak előtte a menynyit hat forintos adóba contribuáltanak, most is az szerént fizessenek. Könyörgünk alázatosan nagyságodnak mint kegyelmelmes urunknak, nagyságod nyomorúlt községinknek megszámlálhatatlan sok nyomorúságát szeme eleiben vivín, vegye kegyelmesen most ezt tőlünk. Ennek utána is valamire az úristen segít bennünket, semmi üdőben nem akarunk nagyságodnak és hazánknak megfogyatkozni. (2) Az mi nézi készen létünköt: lovaginkkal, gyaloginkkal készen leszünk, nagyságodtúl várunk és valamit nagyságod előnkbe ad, az szükséghez képest mindenben ahoz tartjuk magunkat. (3) Továbbá vagyon hántásunk, hogy jobbágyink az adó előtt és fogadott szolgáink tülünk elszöknek és nagyságod hadában lovak és gyalog közé mennek, nimeljik penig az hajdúk közé, nimeljik ismét várakban valók gyalogok közé, honnét meg-