Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. aug. 22. Szászsebesi országgyűlés

tette lemondásának végrehajtását, egész kedve telt benne, hogy amint ez megtörtént, a kerten keresztül egy mellékajtón észrevétlenül, egyetlen kocsin, csak egy vén gondnoktól s egy gyerektől kisérve vonult Kisfaludra, s ki még alig néhány óra előtt ura volt az országnak, a Kovaclioczy-féle nyári lakban most mint egy magános nemes vonta meg magát. Ide nem követte az olasz komédiások, énekesek, bohóczok serege, melyekkel udvara el volt árasztva. Elfásult lelkének jól esett a néma csend, s ez ellentét legalább az újdonság ingerével bírt előtte. De nem sokáig. Ha már a prágai szerződés megkötése után, a mint a végrehajtás nem következett be azonnal, régi korlátnokával Jósikával conspirált, hogy ez módot tartson fenn neki a visszatérhetésre *), Kisfaludon az új korlátnokkal Náprágyval is tett kísérletet arra, hogy számára valami út maradjon nyitva, melyen át visszajöhessen székébe, ha Sléziában nem érezné magát jól. Zsigmond lemondási okmányából Náprágy néhány igen lényeges pontot és záradékot, többi közt azt, mely az ő egyházi rendbelépéséről szól, egész véletlenül kifeledett s a példányt is egész véletlenül összepiszkolta. Ezt a dolgot mégis valahogy rendbe hozták : de azután elindulását késleltető. Lemondása napjától apr. 10-től egész 16-ig Kisfaludon tartózkodott s azután is lassan haladt. Útját Kolosvárnak vette, hova az új korlátnok Náprágy is elkísérte. Felindulása itt már kitört, s ez jele volt a késő megbánásnak : könyek közt vett búcsút e város polgáraitól. Mit beszéltek ez útban együtt, csak az átalános sajnálkozás határai közt maradtak-e, vagy jött létre valami egyetértés bizonyos eshetőségekre, azt a titok homálya fedi, de tény az, hogy Náprágy azután is, hogy visszatért Fehérvárra, a Zsigmond pecsétjét senkinek, sem a biztosoknak, sőt magának a fejedelemasszonynak sem adta ki kezéből 2). Zsigmond Nagy-Károlyban találkozott Carrilloval s útját együtt folytatta vele Bécsig. A gyóntató mégis megnyugtatta háborgó kedélyét. A bíbornoki süveg elnyerésének J) L. Szuliaynak márcz. 24-iki levelét. e) Istvánffy oct. 14-iki jelentése.