Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - Törvények és irományok

büntetése vagyon az hitetlenségért rajtok, jajszóval járnak alá s fel és úgy kiátják: Ve nobis quia peccauimus. Mihály vajda ő felségéhöz követeket akar felbocsátni, de azt várná, az mint értem, hogy ő fölsége praeueniálna és megkinálná az országgal, hogy locumtenensűl benne maradjon, de ha azt nem kezdi, várhatni megkínálja ő fölségét ez országgal, azt remélvén, hogy császár nála hagyja az mi kegyelmes urunk, kit ha ő fölsége megcselekeszik, jó arra nézve hogy jobb oda engedni, hogy nem mint nem engedni, és mindazáltal oda maradni, mert bizonyos dolog, hogy ki nem bocsátja könnyen kezéből Erdélyt, az mint az maga tanácsi nyilván mondják. Az töröknek igen keresi kedvét, az temesvári passa küldött volt két követet hozzá gratulálni ilyeu szerencséjének, három ezer tallért adott azoknak ajándékúl. Mondják azt is, Mihály vajda, hogy az török császár akaratjából is jött ő Erdélyre, jó szót adván Mihály vajda neki, hogy ő számára veszi meg, bizony csuda ember, nem tud ember mint elfordulni beszédén, mindenfelé egyaránt jó szót és reménységet ad, adja Isten, hogy legyen hív az mi kegyelmes urunknak, kiben sokan kételkednek, most egy bassa tiz ezer emberrel őrzi Havasalföldét Mihály vajdának, az határon belyebb nem megyen, az míg az fiát be nem küldi Mihály vajda, kit most akar beküldeni, az erdélyi hadat bocsátja be vele, nagy tanácscsal Sennyei Pongráczczal, Bodoni Istvánnal, Zsibrikkel, Zékel Moisessel, Havasalföldét magyarral, Erdélyt oláhhal őrizteti nagy okossággal. Vgnot jött volt be csak magától, minthogy az váradi hadat is bekéreté volt Mihály vajda, kik azért az győzödelem után érkeztek, azok itt kinn maradván, Vgnot uram osztán ugyan Feirvárig ment volt, ő kegyelme ő fölségének copiose minden dolgokat megirt, én is meg akarám kegyelmednek brevibus írnom, mint bizodalmas uramnak komámnak, hogy mégis szinte feledékenységbe kegyelmednél ne jussak, ő kegyelmének éltig való szolgálatomat ajánlom, dutkám elég vagyon, csak adja Isten, hogy láthassam jó egészségben ő kegyelmét. Az szegény Tököli uram úgy halljuk gonoszul járt, kit bizony bánok. Ezeknek utána éltesse az Úr Isten kegyel-