Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - 1601. jan. 21.—febr. 8. Fehérvári országgyűlés

denkit maga ellen lázítván, tarthatatlanná tette helyzetét, s mérséklet és méltányosság által akarta lekötelezni az országot. Úgy látszik nem is volt népszerűtlen ember, söt sokan ragaszkodással viseltettek hozzá. De Erdély jövendő sorsának fontos kérdését nem a személyes rokonszenv érzete döntötte el, s az egyéni hajlamok kevéssé jöhettek tekintetbe. Az eddigi tapasztalatok után az ország túlnyomó nagy többsége nem bízott abban, hogy Rudolf meg tudná védni Erdélyt a török ellen, mert nem hitte, hogy a porta a legvégső esetben is lefogna mondani Erdélyről. S most midőn Moldva és Oláhország, lengyel és török kézben voltak, erre távolról sem lehetett gondolni, sőt Erdélyre nézve épen ebben rejlett a helyzet veszélyessége — mert a két vajdaságból ez országot bár mikor könnyen meg lehetett támadni. S minden arra mutat, hogy az ország fenyegetve volt, és a rendeknek komolyan kelle a megmentés eszközeiről gondolkodni. Valóban az a párt, mely már ekkor kezdé Zsigmond visszahozásának útját egyengetni, bizonyos tekintetben kényszerhelyzetben volt: az ország nagy többségének közvéleménye, az egész nemesség nem akarta elejteni Erdély önállóságát, s a török véduraságáról nem akart lemondani. Borbély György, vitéz katona és gazdag főúr, 1600. késő őszén megbizott embereit Zsigmondhoz küldé, ki Endre bibornok bukása óta mindig keresé az eszközöket, hogyan szerezhetné vissza elvesztett székét,« mert ő Erdély nélkül semmiképen el nem lehet.« Összeköttetésben volt a dán és angol koronákkal s ezektől jó akaratú biztatást nyert. Biztatást s bizonynyal támogatási Ígéretet nyert a portáról is, honnan ez ügyben a gyulai béget s a temesvári basát utasiták is. De a lengyel király és korlátnak jóakaratú semlegességnél többet nem igért, míg a moldvai vajda, úgy látszik a tényleges segélyadástól sem volt idegen. Zsigmond Borbély embereivel saját követét Szegedy Nagy Pált küldé vissza. Meg volt bízva, hogy útközben térjen be Jeremiás vajdához, ez küldje őt be nagy titokban Er') Báthory Zs. utasításának 14. és 15. pontjai. Gyűri Fűzetek IV. 123-ik 1.