Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)
14. fejezet: 1599-1601 - 1600. oct. 18.—nov. 4. Léczfalvi országgyűlés
val az országot nagy gyalázatba hozá, örökre számüzék s minden erdélyi jószágától megfoszták. x) Ez volt a törvénykönyvnek utolsó s nem legkisebb horderejű czikke. Bocskay nem volt népszerű ember a főurak közt. Csáky, Kornis nem szerették. Különben ez egy magában aligha indokolja nótáztatását. Az ő uradalmait már Mihály lefoglalta s szétosztotta — ez a törvényczikk aligha egyéb akart lenni, mint biztosítás arra nézve, hogy a szétharácsolt birtokok a jelenlegi tulajdonosok kezén maradnak. Épen ily életbevágó s bizonyos tekintetben még fontosabb volt az uralkodás kérdésének megoldása. Mihálynak okt. 20-án szenvedett veresége, megszaladása s Oláhországnak Lengyelország fensősége alá kerülése nem maradhattak hatás nélkül az erdélyi viszonyokra; mert a lengyel szövetségben a törökkel s birtokában a két oláh tartománynak a legfélelmesebb szomszéd volt, mely bármikor megtámadhatta az országot. Más felől megszabadulásukat Mihálytól a császárnak köszönheték a rendek, velők együtt van annak serge, kötelezettségeik vannak irányában. »Haerebant inter sacrum et saxum« mondja egy évkönyviró. Hogy Zamoysky Zsigmondot nem ok nélkül hurczolja táborában, s a két Oláhországgal Erdélyt is lengyel fensőség alá akarja vonni 2) őt emelvén fel a vajdai székre — erre sok körülmény mutatott. S eleinte a rendek a két ellentétet akkép akarták kiegyenlíteni, hogy annak kijelentése mellett hogy a császárhoz köteles hűségüket megtartják, Zsigmondot vissza helyezik székébe. 3) De csakhamar belátták, hogy e megoldás új bonyadalmak forrása lesz s másra határozták magukat: fentartani ezt az ideiglenes kormányformát, melyben voltak, nem dönteni el a kérdést végkép, hanem oly határozatot hozni, mely megnyugtassa Bástát s ne lázítsa fel Zamoyskyt. Ez pedig volt: követséget küldeni a császárhoz bizonyos föltételekkel s az alatt nem tenni le a hűség esküjét. A föltételek voltak: Erdély a császár uralma alatt marad ; követeket küldenek hozzá megköszönni az adott segélyt; kérni hogy állítson az ország élére fejedelmet, lehetőleg Maximili') L. Törvények és Irományok LXY. 2) L. Ungnad okt. 28-iki jelentését. 3) A Trausch-féle évkönyvek 172.
