Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - 1600. szept. 2. Tordai országgyűlés

járat alkalmával a Dnieszter melletti táborból Székely Mózes Mihály hadainak főkapitánya, Sibrik Gáspár, Makó György átkeltek nagy titokban a Dnieszteren s Báthory Zsigmonddal, ki Zamoysky lengyel korlátnokkal a határszélen táborozott, egyezkedésbe bocsátkoztak, s abban egyeztek meg, hogy Sigmond üssön lengyel hadakkal Erdélybe, mely különben is forrong s akkor Mihályt könnyen el fogják láb alól tenni. Semmi sem állithatta volna Erdély hangulatát világosabb fénybe Lengyelország előtt, mint az, hogy Mihály vezérei hivják urok ellenségét az országba: de ez nem döntötte el a dolgot. Sokkal nagyobb foltot ejtett a vajda Moldva elfoglalása által Lengyelország becsületén, hogysem ez azt elnézhette volna, s a mint Mihály letétette ez országgal a hűség esküjét, s a »Moldva vajdája« czímet felvette, a háború ellene el volt végezve. Már aug. hóban nagy mérvű készületeket tettek a lengyelek 2) s az erdélyiek, maguk is titkon készülődve, feszült figyelemmel várták a beütést; Székely Mózes pedig, ki hadaival a Barczaságon volt elhelyezve, a kapitányokat és hadnagyokat Sigmond behozására s a vajda ellen támadásra kezdé bujtogatni. Mind e készületekről, mind Székely Mózes bujtogatásairól s Neszter-melletti tractájáról hivei értesiték a vajdát, ki nem tudva, hogy honnan s mely oldalról támadtatik meg, egész augusztus hóban változtatta táborhelyeit, s a szerint a mint a hírek török-tatár-lengyel beütésről szólottak, Székelyföldön, Szászsebes mellett, a Kenyérmezőn, a moldvai határon állított fel táborokat. 3) Székely Mózest — ki épen ez időben 9 Ugyan ott. 179. Mikó Ferencz históriája (Kazinczy kiadása) 145-ik 1. s) Bécsben a titkos ltban van egy jelentós Yarsó 1600. aug. 8-ról, melyben írják : hogy a lengyelek erősen hiszik, hogy a lengyel cancellár nem csak Moldvából, hanem Erdélyből s Oláhországból is ki fogja kergetni a vajdát. A cancellár serge 30 ezer ember lehet. »Sonsten ist der Polen ganzer discurs, dofern sie von dem Michael geschlagenn (walclies sie nicht hoffen) sie mit einer solchen macht nicht so gescliwindt aufkommen köntten, vnd er weitter insz landt suchen sollte, wüsten sie kein anders zu thun, als ihn zum könige zu erwehlenn. Unnd weiln die Deutschen ilime allen Vorschub wider die cron Polen getliann, wolten sie inn hernach wieder dieselben auch anhezenn.« (Egykorú irat, a bécsi kir. áll. ltban.) 3) A Trausch-féle krónika 158. Mikó 145.