Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - 1600. febr. 9.—15. Fehérvári országgyűlés

gának Mihálynak levelei igazolják ezt. Századjának legliitetlenebh és álnokabb diplomatái közé tartozott, Egymást váltották fel udvarában lengyel és moldvai, török és tatár követek, jártak emberei Szolnokra, Temesvárra, a portára,*) de sem terveit, sem czéljait, sem alkudozásainak lényegét senki sem tudta. Nem volt egy teljesen megbízott tanácsosa sem. Minden alkudozásának szálait maga tartá kezében, külön alkalmazta minden ügynél titkárai valamelyikét, ki tolmácsa is volt, de az még abba az egy alkudozásába sem volt beavatva. Mindig a legnagyobb őszinteséget affectálta, esküdözötta legválogatottabb átkokkal, beszélt mindig sokat az unalomig, de soha semmit sem mondott el őszintén és soha igazat nem mondott. Néha azt hitte Ungnad, hogy pénzt nem is kíván, csak hir és dicsőség után eseng, máskor meg a kielégithetlenségig követelőnek találta, ki »nah nihtem andern als allaiu nach dem geld schreyt tobt und wiet.« Egyszer komolyan vette azt a képtelenséget, hogy Bán és Stojka ő ellenére követelnek számára független uralkodói állást s azon fölül 500,000 forintot, de csakhamar észrevették magokat, hogy ilyesmit azok még se mernének tenni. Egy napon meg voltak győződve, hogy Mihály alkudozása törökkel, lengyellel csupa szemfényvesztés, pár hét múlva pedig rájöttek, hogy Báthory Zsigmonddal conspirál.

2) Es e talányos ember mind ezen dolgaiban volt valami, ha több nem is, legalább annyi, hogy semmi eszközt sem hanyagolt el, melyről látta, hogy saját hasznára kizsákmányolhatja. Előtte minden csak eszköz volt, melyet saját önző czéljára használt fel. Maga a tirnovai érsek, az ő főpapja, jellemezte őt Ungnád előtt e szavakkal: impius in quo nullus dei timor, scortator , adulter moechus , virginum constuprator.« (Ungnad marcz. 26-iki jelentésében). Még január elején történt, hogy Mátyás főherczeget egy követe által figyelmeztette, hogy vigyáztasson Husztra, nehogy a lengyelek ez oldalon beüssenek. 3) Nem sokkal utóbb Carlo Magnónak s Lassotának, a főfizető mesternek tudósításai Ungnadhoz, ennek febr. 1. 8. és 9-iki leveleiben. s) Szétszórva Ungnadnak és Székelynek febr. havában, irt jelentéseikben. «) L. Törvények és Irományok XXXIII.