Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. márcz. 23.—ápr. 10. Fehérvári országgyűlés

Amint a törvények meghozattak ápr. 10-én, Zsigmond azonnal megerősítette azokat. Még ez napon megtartotta a zárülést, melyen elbúcsúzott a rendektől. Rövid tanácskozás után, melyet a császár követeivel s tanácsuraival tartott, ezek kíséretében déli 12 órakor bement a palota nagy termébe, hol már a rendek összegyűlve vártak rá. Épen ekkor érkezett a hír Győr diadalmas visszafoglalásáról s ez egészen felvillanyozta a kedélyeket. Mindamellett amint belépett a fejedelem, minden arczon némi szorongás volt észlelhető — a fejedelmén is. Megindúlt hangon tartá a búcsú-szónoklatot is, a trónról, hol jobbja mellett foglaltak helyet a követek, előre lépve. Magyarúl beszélt hosszan és ékesen — mert a szó egészen hatalmában volt, — s mint classicai műveltségű ember, történetből vett képekkel ékesítve fel azt. Hálásnak érzi magát, hogy mint gyermeket fejedelmökké választák a rendek. Nem kutatja, miért fogadták el elődjei a török barátságot Magyarország mellőzésével, mely Erdélynek természetes feje; miért bántalmazták azt? 0 azon munkált mindig, hogy országát visszacsatolja a kereszténységhez. Ezért menekült a császár kegyelmességéhez, nehogy a két hatalmas birodalom közt egyiknek zsákmányává legyen az ország. Amint hát ők esküvel vannak kötelezve a császárhoz, kéri őket, hogy tartsák meg hűségüket hozzá. Ha vétett nekik, bocsássanak meg, valamint ő is megbocsát, Eddig ő fejedelmük volt, ezentúl barátjuk lesz. De nem végezhette be, szavait könnyek fojták el

1). A fejedelemnek a váczi püspök felelt — még egyszer marasztalta. Félbeszakasztá szavait: »süketnek mondasz mesét« s szobájába vonúlt. Azután amint a fejedelem távozott s a rendeknek jelentést tettek, hogy az ország kormányát Mária Krisztierna veendi át, Bocskay intézett szónoklatot a követekhez: a míg a császár megtartja őket régi jogaikban, ők is hívei maradnak 2). 2) L. Törvények és Irományok XIII. V. ö. Bethlennel és Szamosközyvel, kik egész terjedelmében közlik a beszédet, de bár ez utóbbi azt irja, hogy emlékezet után szóhíven adja, még sem volt egészen a Zsigmond beszéde. Amint Istvánffy levelében írja, megegyezik a Trauscliféle Krónika (133-ik 1.) közlésével. 2) Istvánffy Lib. XXXI. 441-ik 1. Szamosközy még Náprágyval is Erdélyi Országgyűlési Emlékek. IV. 3