Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok

lem és Tordára jött, én nem tudom mit végeztek, mert ott nem voltam; hivatott az fejedelem, Kornis uram is, de én nem akartam menni; hogy ide Fejérvárra jövék, hívatott urunk hogy Dévára menjek hozzá. Először Kornis urammal levék szembe , elfakada sirva és mondá: édes bátyám, im mint vesztenek bennünket, megrontanak mind hitünkbe, tisztességünkbe és életünkbe, mind pedig a római császárnak való hivségtinkbe; nincs mit tennem, mert az fegyver fejem felett vagyon, elárultak Zsigmond fejedelemnek, mind tégedet, mind engemet, azt költötték reád hogy igen szidogattad Zsigmond fejedelmet. Aranyhoz menének, ott táborba szállának, urunk is elérkezzék és ő maga személye szerint meghagyta hogy az főemberek fejenként Dévára begyűljenek. Kornis uram hajnalba hivata engemet, együtt menénk be, monda akkor: ma szerencse az én életem; nincs mit tennem, én az keresztyénektől elszakadok, ha életemet elfogyatják is, azért akartam megjelenteni, hogy értsed és én velem egyet érts. Az vezér basa levelet irt urunknak, hogy egyik tanácsot és az királvbírákat, az ispánok közül föfő embereket kéván, kikkel tractalhassák az békességet. Déván begyüjtének bennünket és minden embertűi voxot kérdének, az kiket reákérdének, mindeniknek úgy tetszék, hogy az törökökkel való békességre menjenek, el is küldették vala. De Kornis Gáspár uram, Sennyey uram, Tholdy István és én négyen reá nem menénk, de az mi voxunknak helyet nem adának, hanem ugyan elküldének. Azok heába jövének meg. Innen fordulának az Körösre Sebesvárhoz az táborral, gyűlést hirdete urunk azon táborba, az gyűlésbe beküldé püspök uramat és Bocskay uramat az fejedelem. Az fejedelem az ő akaratját az két úr által bőségesen megizente az gyűlésbe; Bocskay uram és az püspök kimenének az gyűlésből, az ország semmiképpen nem engedé, hanem azt kéváná hogy benn legyenek és először ők mondjanak voxot az gyűlésbe. Az ő voxok is az lőn, hogy az római császár hivségétűl el ne szakadjanak , tartsák szép szóval az törököt egy ideig. Egynehányan mi az tanácsokkal egy voxon voltunk, úgy mint Török István, Tahy István, Tholdy István és én. Én hogy az én voxomot megmondám, az ispánok és Csáky István reám haragvának és felkelének az Kornis uram