Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598 jún 6.—15. Fehérvári országgyűlés

szanék ? Mindamellett ez a pont komoly alkudozások tárgyát képezte, sőt nem volt kizárva a lehetőség, hogy a fejedelemség Maximilián főherczegre ruháztassák, ki nem is volt idegen ez eszmétől oly feltétel alatt, hogy Felső-Magyarország kormányzósága ráruháztassék: terv, melyet utóbb legalább részben Bocskay, Bethlen, Rákóczy kivittek Zsigmond türelmetlen és ideges természete egész hevével sürgette s Carrillonak adott utasításában egy egész pontot szánt annak, hogy ez ügy mennél hamarább befejeztessék. Rendkívül érdekes Maximilián főherczegnek Pozsony 1597. nov. 25. Rudolfhoz h-ott levele, melyben feltételeit számlálja elő : ő fölségének arra az ismételt fölszólítására, hogy Erdély kormányának átvétele iránt nyilatkozzék, múltkori véleménye kapcsában, most is csak azt mondhatja, hogy minden körülmény megfontolása után határozottan nem nyilatkozhatik. Először is, ha ő fölsége csakugyan az ő — a főherczeg — személyére gondol ez ügyhen, a súlyos körülmények tekintetbe vételével nekie teljes lehetetlen volna másként e dolgot magára vállalni, mint ő fölsége nevében, ő fölsége helyett venni át az országot — s meggondolva azt, hogy a háború veszélye fenyegeti Erdélyt, másként oktalan vakmerőség is volna tőle ez ügybe bocsátkozni, hanem ha ő fölsége nevében (nem pedig úgy, hogy Erdély az ő öröksége — a főherczegé — legyen). Másodszor okvetlen szükséges, hogy mellé oly hív és tapasztalt német és magyar férfiak adassanak, kik Erdélyt ismerik s neki tudnia kell, kik lennének ezek a magyarok s kik a németek közül. Harmadszor, tudnia kell azt is, mennyi hadinépre számíthat, mennyit bocsátand ő fölsége az ő rendelkezése alá. Negyedszer, pénz nélkül nem mehet be, nehogy azon visszás helyzetbe jusson, hogy udvartartása vag}

r más kiadásai fedezése végett mindjárt az ország jövedelmeihez kellessék nyúlnia. Azért nekie egy bizonyos összeg pénz kell rendelkezése alá s tudnia azt, hogy ez mennyi lenne. Ötödször: a háborús idők miatt szükségesnek véli, hogyha csakugyan bemegy Erdélybe, az esetben Erdély és Felső-Magyarország, mindaddig, míg az előbbi ő fölségét uralja, egy hatóság alatt álljon. Ha mindezekre ő fölsége kegyelmes resolutiót ád s biztosítja a főherczeget, hogy nem lesz oka a bíztatások s Ígéretek után a dolog rosz kimenetelétől tartani: »alsdan so wil auch ich mich gegen E. M. sowohl in dieser sachen, als der polnischen resignation also gehorsamist erklären, darob E. M. verlioffentlich ein gnedigs bruderlichs gefallen tragen sollen.« (Bécsi es. és k. államlevéltár Hung.). Maximilián egy másik levelében Feldlager im Babisch oct. 24-ről melegen ajánlja a csere elfogadását. (Másolat a bécsi udvari kam. levéltárban. Siebenbürgische Urkunden). Erdélyi Országgyűlési Emlékek. IV. 2 A M. KlH. ür LL ftLÍÁR KÖNYVTÁR A