Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1597. ápr. 27.—máj. 12. Fehérvári országyűlés

dolgai — írja Rumpf Rudolf mindenható minisztere Mária Krisztierna anyjának, — nem bírnak állandó alappal, mert már reggel mást kiván, mint a mit a megelőző este kivánt s végre is minden beszéde oda megy ki, hogy nem akar ott lenni, hol fenséges asszonyom van, s mihelyt arról van szó, hogy ez fenségedhez utazzék, tüstént nincs ellenére Erdély s a lemondásra annyira elfogadhatatlan feltételeket szab, hogy nem lehet azokon eléggé bámulni« 1). Rumpf más mérleggel mérte Erdély értékét mint Zsigmond s ezért találta a feltételeket annyira túlzottaknak. Mert a mit ez követelt: az aranygyapjú- és német vitézi rend, Oppeln és Ratibor s Pardubitz és Brandeis 2) csak az ő szemén át tetszheték oly nagy dolognak, melyeket együtt mind nem lehetett megadni: a német rendet azért, mert a császárnak nincs joga azt adhatni, Pardubiczot és Brandeisot azért, mert nincsenek az országnak alávetve. Tulajdonkép hát amit megígértek: az aranygyapjú, Oppeln és Ratibor kellő (de meg nem nevezett) kárpótlás a két cseh tartományért s az elválás kieszközlése voltak 3), sőt az aranygyapjat márcz. 6-án valóban kézbesítették is neki. E feltételekkel Zsigmond nem volt megelégedve s azok elfogadása iránt kötelezőleg nem is nyilatkozott: legalább sem diploma, sem egyességlevél nem lett kiállítva '). A közös ') Carrillo Alfonz Diplomaczia működése Okmánytárában Rumpf 1597. apr. 2-iki levele Mária föhgasszonyhoz 73-ik 1. ») Capita postulatorum u. o. 67 ik 1. 3) Secundum responsum u. o. 70-ik 1. ') Istvánffy XXX-ik könyvében (kölni 1722. kiad. 434-ik 1.) azt mondja : »tandem itaque in hunc modum conventum est: s felsorolja a fennebbi pontokat s azon kívül évi 50,000 megígérését s a bíbornoki süveg megszerzését. Hurter Kaiser Ferdinand III. 333 azt is tudja, hogy a szerződést apr. 10-én irták alá s hivatkozik a Gedenkb. d. Hofk.-re. Mindketten tévednek : Eumpfnak fennidézett levele semmi kétséget sem hagy fenn. Istvánffy értesülhetett a pontokról s valószínűleg az ultima resolutiót kész dolognak vette, de hogy nem volt mindenbe beavatva, az is mutatja, hogy az elválási tárgyalásokról nem volt tudomása. Országgyűlés megtartására vonatkozó ígérete nem a lemondásra, hanem hadikészületekre vonatkozott. A Hurter apr. 10-ike azért is téves nap, mert Zsigmond már akkor rég Erdélyben volt.