Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1588. dec. 8. megyesi országgyűlés

küldeni, elébb tanácsosaival akar értekezni. A dolog fontosságához képest a rendek együtt maradtak, feszült figyelemmel várva a választ, melyet végre d. u. 3 órakor Péter deák aludvarmester hozott el. »Csak oszoljanak el a rendek, mondá ez, a válasz másnap fog kiadatni.« Ez nap estve 6 órára a fejdelem magához hivatta a jezsuitákat. Egy belső szobába vezettettek, hol a korlátnok és Sombory vártak rájuk. Sokat aggódik, mondák ezek, a fejdelem, hogyan tarthatna meg benneteket, s tehetne eleget a rendeknek is. Bizonyos, hogy nem maradhattok meg ezután mindazon helyeken, hol eddig voltatok. A helyettes provinciális felelt : ha erőszakról van szó, nekünk niucs fegyverünk, de igazunkat szóval végig fogjuk védni. A korlátnok a helyzet kényszerűségét hozta fel : hozzá tévén, hogy az 1556 törvény után birtokaiknak nincs semmi jogalapja, s hogy ők tanitás és nem szónoklás kedveért hivattak be — és mégis egyházi szónoklatokat tartanak. A viceprovincialis úgy találta, hogy ez sokkal fontosabb dolog, hogysem maguktól határozhatnának: kérték tehát, bocsássák el őket, hogy otthon közöljék társaikkal. S csakugyan haza is mentek : de otthon közös megállapodással határozatba ment, hogy csak az erőszaknak fognak engedni — mert ha olyan jószágokat nyertek adományúl, melyekhez az adományozóknak nem volt joguk, akkor ezek igazságtalanúl cselekedtek; ha pedig nem tudták, hogy nem adományozhatják el, akkor a törvényben járatlanok voltak. így hát a dolognak anélkül kelle eldőlni, hogy velük compromissum jöhetett volna létre. Decz. 15-én már korán együtt voltak a rendek, de a válaszszal a korlátnok és Bocskay István csak 9 óra körül érkeztek meg. Mivel a rendek — hangzott ez — oly siirgetőleg kérik a jezsuiták elűzését, kiknek terjeszkedésétől tartanak, ő nagysága hajlandó őket Fehérvár, Mihálykő, Nagy-Várad és Kolosvárról eltávolítni s egy helyen: Monostoron telepítni le. Legyenek a rendek e végzéssel megelégedve s e tárgyban többé ne keressék meg ő nagyságát, hanem térjenek át a szükséges dolgok tárgyalására, nehogy az országnak kára történjék. A rendek nevében a szószóló felelt: megértették ő