Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1588. dec. 8. megyesi országgyűlés

szabadon, megszorítás nélkül választhatá, kik az ország megegyezése nélkül semmi állandót sem hozhattak létre, míg a rendeknek az intézményeken változtatni mindig joguk volt. E jogot ők minden időben féltékenyen védelmezék. Az országnak tehát most is szabad a jezsuitákat illető határozatot módosítani, s annyival inkább, mert e szerzet tudta nélkül hozatott az országba s ellenére annak, hogy Izabella királyné korában a kath. vallás minden szerzeteivel, rendeivel együtt kitiltatott. Már az 1585-iki országgyűlés is kimondá, hogy a vallás ügyében az eddigi rend megtartassék, s mi annyival inkább óhajtjuk módosítani azt, mi a jezsuitákról föltételesen határoztatott, mert ezek épen nem tartották magukat illő határok közt. Tisztöket: a nevelést túllépve, vallásukat erőszakkal terjeszték, utczán, templomokban, processiók által oly helyeken is, hol ez nekik meg volt tiltva. Váradon elfoglalták a reformáltak templomát, s a keresztnek fegyveres kézzel való körülhordozása által csaknem nyilvános mozgalomra adtak okot. Kozmáson a papra rohantak, kikergették lakából, könyveit széttépték. A Székelyföldet, Vásárhely és Karán-Sebes környékét bebarangolták, senkitől sem hivatva oda, nem nevelés, hanem vallásuk terjesztése végett. Egy 1556-iki törvény arról is intézkedett, hogy püspöki, káptalani s egyházi javadalmak annak, kitől elvétettek, vissza nem adhatók. Ebből mindenki láthatja, hogy a nekik adományozott javak mennyire érvénytelenek. Es ők mégis nemcsak Monostort foglalták el, hanem Szentmihálykövét is, a körüle fekvő falvakkal, s a fiscusnak a váradi kerületben fekvő javait. Sőt Törökországba s a havasalföldi tartományokba is berontottak, mi még nagy veszélyeknek lehet okozója. Példát vehetünk a szomszéd népektől, mert a hová csak betették a lábukat, mindjárt veszélyt húztak maguk után. Példa a francziaországi háború, hol vérrokon fejedelmeket ingereltek egymás ellen, a portugali király (Sebestyén), kit a mórokkal kötött frigy felbontására bírtak s ki ezért életével lakolt. Azt pedig saját szemeinkkel láttuk, hogy a jezsuiták nemcsak hivatalból, hanem minden időben nagyságod körül vannak, ha ellenök szólunk, ezt úgy állítják elő, mintha felségsértés volna, nagyságod személyét tőlünk elfordítják, s mi miattok nem vagyunk bátorságban. Hiszen Ró-