Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1588. dec. 8. megyesi országgyűlés

Az emlékiratot a lakság, a tanácsurak és főrendek gyűlésébe küldte a városházára felolvasás és hozzájárulásuk kikérése végett. A mint felolvasták azt, felhívták a fő- és tanácsurakat : szavazzanak fejenkint, hogy át kell-e a fejdelemnek adni vagy sem ? De a vélemények elágaztak. A tanácsurak nem akarták a fejedelemhez felterjeszteni, mert ennek mint fiatal és fel nem esküdtnek, még nincs hatalma vallásügyekben rendelkezni, mire még a kormányzónak utasítása sem ad jogot. Mások azt mondák, hogy meg kellene erre az esetre a felhatalmazást adni a fejdelemnek; míg a többiek egyenesen fel akarták terjeszteni. Nem tudván ekkép egyező véleményre jutni, Somboryt a rendekhez küldék a templomba, kisértse meg rábírni ezeket, hogy kérésöktől álljanak el. Nem méltányos dolog — mondá ez — mindnyáj ok nevében terjeszteni fel a kérvényt, midőn azzal a főurak nagy része nem ért egyet. — Most van ideje, felelék neki, nem kell ez alkalmatosságot elszalasztani. Egyetértés ilymódon sem jővén létre, a főrendek a tanácsházból a templomba mentek közös gyűlésre. De hosszas és zajos vita után sem tudtak megegyezni. Közepette e vitatkozásnak jelenték, hogy négy jezsuita, kik elébb a tanácsuraknál jelentették magukat s ezektől a gyűlés elé utasíttattak, a rendektől kihallgattatást kér. Megkapták az engedélyt s erre Keresztury Kristóf, nagybányai és kővári kapitány által a gyűlésbe vezettettek. Legelébb Jakab atya (Vangrovicz) viceprovincialis szólalt fel, mérséklettel és higgadtan, azon vádak megczáfolására, melyeket ellenök felhoztak. Ok csak az ifjúság oktatásával s a katholikusok vigasztalásával foglalkoznak, az inquisitióhoz nekik semmi közük, ám veszítse fejét, ki arról csak egy szót is szólott; védték magokat a bálványozás vádja ellen, s kivánták, hogy jószágaik ügye törvényes úton döntessék el. Utána Szántó szólalt föl, s végre Keresztury, ki benyujtá az atyák emlékiratát, melyben a vallás-szabadságot a fönnálló törvények alapján a katholikusokra is kérik kiterjesztetni. A jezsuiták ezzel eltávoztak, anélkül, hogy — mire különben úgy látszik, számítottak — vitatkozásba bocsátkoztak volna velők. Hanem annál nagyobb volt azután a zaj, egyik