Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1584. sept. 20. gyula-fehérvári országgyűlés

sem mert valamit a maga felelősségére tenni, a csekélységeket is a lengyel királyra appellálták: az pedig messze volt tőlük s hetekbe telt, míg a posták visszakerültek. Ez a lassúság és a bizonytalanság tette őket népszerűtlenekké s nem az, a mit Grálffi a fejdelem udvarmestere mond, ki írva hagyta róluk, »nem úgy viselték magokat mint az bölcs lengyel király rendelte vala; elhivék magokat, csak az magok hasznát keresvén.« *) Leveles könyvük fönmaradt — a lehető legimpracticusabb kormányzás bizonyságául. Bizonnyal becses és érdekes olvasmány az, mely Kovachóczynak velős és tömör irályát fényesen ragyogtatja, mely korismertető szempontból minden krónikánál becsesebb dolog, megismertetvén bennünket az akkori Erdélylyel s minden szereplőivel egész részletesen, egész értekezéseket foglal magában a 3—7 íves levelekben, melyekkel a lengyel királyt rendesen tudósították a törvénykezési, gazdasági, politikai, bányászati, pénzügyi személyes dolgokról s egyszersmind informatiót is adtak neki elhatározásaira nézve; de épen ezen bátortalanság és habozás, melylyel semmit sem mertek dönteni s magukat a lengyel királynak csak helytartóivá tették, magyarázza meg népszerűtlenségöket. Az erdélyiek ahhoz voltak szokva, hogy jól-roszul, otthonról igazgattassanak — most pedig Lengyelországból igazgattattak. Lehetetlennek hitték, hogy a triumvirátus saját lábán járhasson — azért kellett nekik három helyett egy kormányzó, mert ettől azt várták, hogy ez önállóan fogja őket kormányozni. Eubulus semmi okoskodása sem tudta ezt a reményt megdönteni. Megmutatta azt az ez évi 2-ik országgyűlés is, melyet a kormányzók aug. 20-áról 3) sept. 20-ára hívtak össze. A rendek nehezen vették, hogy a lengyel király válasz nélkül eresztó vissza a követeket s azon tanácskozott, hogy mikép kényszerítse a királyt válaszadásra? Midőn a fejdelmi előterjesztések a szokott módon közöltettek velők, kijelenték, hogy tör") Erdélyország Történetei Tára I. k. 81-ik 1. «) Bethlen Farkas II. k. 477 és 478 11. 3) L. Törvények és Irományok XXVIII.