Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1595. decz. 13. fehérvári országgyűlés

A törvénytudók előreláthatólag a nemességnek adtak igazat. A nemesség nem vétett semmit, miért donatióját el kellett volna vesztenie, különben az ő donatióik régibb keletűek mint az új okmány s azért a régibb keletünek kell megállani. Különben is a fejdelem donatiója feltételes volt, s a székelység ezen feltételeket sokkép violálta — feldúlván a nemesség házait, elfoglalván szántóföldjeiket, a tilalmas erdőket levágván — ezért az uj donatio semmisnek jelentetik ki, s egy bizottság küldetik közébök, mely megvizsgálja kihágásaikat s a nemeseket birtokaikba visszahelyhezze. Az országgyűlés ezen határozata a felszabadult székely jobbágyokat ismét jobbágyokká tette, egy épen oly erőszakos mint cynicus törvénynyel. Egészen a jus ligatumhoz méltó törvényczikk az, mely a maga meztelenségében tárja fel a székely nép rászedetését, s oly elveket akart az erdélyi közjogba csempészni, melyek ez ország szerencséjére, abban nem verhettek gyökeret. A dolognak itt nem volt vége. A mint a gyűlés decz. 23-ikán eloszlott, a székely község ott levő előbbkelő s panaszló tagjait azonnal fogságba vetették. Gondolhatólag a székelység nem szívesen tűrte az új törvényt, s életbeléptetésének ellenszegült, mert lehetetlennek tartotta, hogy az oláhországi diadalmas napoknak jutalma az alig visszanyert szabadság elvesztése volna. Pedig úgy volt s a deczemberi törvény végrehajtására ellenök egész hadjáratot intéztek a fölkelt urak, nemesek s udvar népe. A fölkelés czélját titokban tartva, egyszerre egy estve megrohanták őket, elfogták s kötözve vitték a székes helyekre. Néhol az erőszak fölkelést vont maga után, melyet a kiküldött biztosok könnyű szerrel levertek. Azután következett a büntetés. »Sokat benuek, az javában, kit felnyársalának, kit akasztanak, kit horogba hányának, kinek orrát fülét elmetélték, kit megpiricskolának.« 2) Ez eljárás fulánkot hagyott a székely nép szivében, mely utóbb is keserűn boszulta meg magát. 1) L. Törv. és írom. XXX. 2) Borsos Tamás 19. Nagy Szabó 46. 1. Baranyai-Decsi 248. 1.