Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1594. jul. 29. kolosvári országgyűlés

urakat, Kendy Gábort, Sügér Jánost, Bogáthy Boldizsárt. Tboldy Istvánt, Szegedy Gáspár kolosvári bírótHuet Albert szász grófot 2), kik azonnal el is indultak. Mielőtt azonban bementek volna Kővárba, megállapodtak Deesen, kérve a fejedelmet, hogy számukra menedék-levelet küldjön. Zsigmond mester volt a színlésben, soha arczárói czélzatait, törekvéseit, érzelmeit leolvasni nem lehetett. Midőn e menedéklevelet kérték tőle, könyekben tört ki: »oda jutottam már, hogy még rokonaim sem hisznek szavamnak levél nélkül«, de megadta azt és a hozzájötteket komolyan ugyan, de még is szívélyesen fogadta.

3) A követség kérte őt, hogy felejtse el a multat, tegyen le távozási szándékáról, jöjjön vissza, s vegye fel a kormány gyeplőjét. Zsigmond megnyugtatólag felelt: semmi oka, hogy valakin valamiért boszút álljon, minden sérelmét elfeledi, mert inkább akar mindnyájuknak atyja, mint szigorú birája lenni. 4) Azonnal készületeket tett az utazásra. Erős sereg volt már a környékben Bocskay, Kornis, Keresztury és Geszti vezetése alatt, s a mint ő Kővárban töltött három heti aggodalmas tartózkodás után, és vele a követség elindult, a sereg is nyomon követte. Szamosujvártt a rendek új követsége fogadta Kendy Sándor és Kovaehóczy Farkas vezetése alatt. Szamosfalvára pedig a főurak és nemesség nagy része elibe ment. Aug. 8-án 6) hétfőn tartá ünnepélyes bevonulását Kolosvárra, nagy lelkesedéssel fogadtatva a rendek és a nép Ez a Bethlen által 434-ik 1. közlőtt névsor. 2) Említi a Kurzer Bericht (Archiv 130) s a fennebbiek nagy részéről is szól. A Hatvani-féle emlékirat szerint Zsigmond, Kendy Sándort, Iffju Jánost és Báthory Boldizsárt hivatta magához Kővárba. Trausch Chroniconja (112-ik 1.) »splendida legatioról« szól. 3) A Kurzer Bericht szerint csak Huettet eresztette volna be magához : de ez valószínűtlen, mert ez felkeltette volna az urak gyanúját, neki pedig érdekében állott elhitetni velők, hogy a multat megbocsátotta. •) Bethlen III., 435 s köv. 11. 6) Weiss Mihály naplója 144-ik lap. 6) Bethlen Farkas 438 és a Hatvani-féle emlekirat 68-ik 1.