Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1594. jul. 11. tordai országgyűlés

jelenés lehetlenné tett minden ellenállást s Kornis nem tehetett mást, mint hogy a khánt ajándékokkal igyekezett útja megváltoztatására birni: *) azonban kevés valódi eredménynyel, mert Mármarosból eltakarodtak ugyan, de a Szamosmentének fordúltak, onnan nyomúlandók Erdélybe. A Tordán tanácskozó rendek e perczet legkevesbbé tárták alkalmasnak a töröktől való elszakadás kimondására s Iffjú Jánost a fejedelemhez küldék Fehérvárra, rábirni őt, hogy a török frigy felbontásának eszméjével hagyjon fel. 2) Azonban a dolgok mind jobban bonyolódtak, a veszély mind nagyobbá lett, s midőn a khántól fermán érkezett, mely felszólitá a fejedelmet, hogy küldjön neki ajándékokat s veressen hidat a Tiszán, és Kornis Gáspár is irt, hogy legyenek vigyázattal a tatárok cseleire, mert azok véletlenül akarják Erdélyt megrohanni, 3) Tordán és Fehérvártt egyaránt rémület fogta el a kedélyeket. Julius 11-ike volt,

4) A tanácsurak közül többen s Báthory Boldizsár is nagy hirtelen Fehérvárra utaztak, hogy a fejedelemmel egyetértőleg intézkedjenek a veszély elhárításán. 5) S csakugyan hadakat rendeltek ki, melyek, ha a khánnak küldött ajándékok nem volnának képesek a veszélyt az országtól elforditni, a tatárok benyomulásának ellen álljanak, Bethlen III. k. 356. Ebből származhatott az a mende-monda, mit a »Kurzer Bericht« (Archiv I. 129) említ, hogy az áruló urak a fejedelem nevében s utánzott aláírással küldtek levelet Kornisnak, hogy a tatárokat háborítatlanúl engedje az országba nyomulni. 2) Bethlen III. k. 374 és 410 1. Két ellentétes leírást állit egymással szembe : egyik szerint az volt Iffjú küldetésének czélja, hogy Zsigmondat megrémítse s távozásra bírja, másik szerint tervei megváltoztatására kellett volna bírnia. a) Bethlen III. 358—359-ik 1. 4) Lásd a XXII-ik számú okmány aljába tett megjegyzését Szamosközynak : ez a bibliai idézet valami nagy rémületre vonatkozik, s ez a rémület csakugyan nem volt más, mint a tatárbeütés híre. 5) Az Archívban levő Bericht világosan mondja : »welche alle auff Weissenburg zum Fürsten gereist«. Erdélyi Országgyűlési Emlékek III. 21