Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1594. jun. 1. fehérvári ol-szággyűlés

ságot.« Zsigmond viszonzásúl zászlót küldött nekik s kitartásra bíztatta őket. És csakugyan a rácz csapatok Zsigmond pártfogásában és ígéreteiben bízva, egész dandárokká kezdtek alakulni, s miután egy csomó kisebb várdát megvettek, megtámadták és hatalmukba kerítették Becskereket s egy, Zsigmondhoz küldött csauszt elfogtak és megöltek. A temesvári basa, ki még mindig a »latrok« művének tartá e támadást s Zsigmondot mindig bíztatta, hogy tegyen valamit, végre lippai, csanádi és gyulai hadakkal ment ellenök — de szerencsétlenül, mert megveretett s fia is a csatatéren maradt. Szerencsétlen volt a basának egy újabb vállalata, melylyel a szenvedett kudarczot jóvá akarta tenni s a ráczok kettős diadaluk jelvényeit Zsigmondhoz küldék »Erdélyország és Ráczország királyához,« kérve hogy foglalja el a trónt, melyre megválasztották, küldjön nekik segélyt és jó hadvezért, Zsigmond égett a vágytól kívánságukat teljesíthetni: de ez már csakugyan határozott szakítás lett volna a törökkel s önfejüleg ennyit még se mert koczkáztatni. Tett tehát anynyit, mennyit tehetett: Székely Mózest, nagy bátyjának Istvánnak, az orosz háborúk idejéből ismert vezérét, a végek őrzésének színe alatt a déli vidékekre küldé. De a szerencse csakhamar hátat fordított a szerbeknek s midőn a törökök támadása mind hevesebbé lett, már-már legyőzetve, Zsigmondot hadküldés végett kezdék sürgetni: ez most erre már eljöttnek hi vén az időt, junius elejére Fehérvárra részleges gyűlést hirdetett,*) Annyival inkább remélte keresztül vihetni a szerbek megsegítését, mert Attilio Amaltheo apát pápai nuncius és Ungnad David, Mátyás követe, kik épen ez időben fordultak meg udvarában, a keresztyén Európa részvétét és legyőzhetetlen segélyét s Erdély közreműködésének szükségességét oly élénk színekkel festék egy e czélra külön meghívott tanácskozmányban — melynek tagjai a tanács és főurak s főispánok voltak — s itt szavaik oly nagy benyomást ébresztettek, hogy ') L. Székely krónika 74-ik 1. a) Bethlen Farkas III. 224 s köv. 11.