Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)
12. fejezet: 1589-1596 - 1593. sept. 1. fehérvári országgyűlés
pedig Angliába inditá a királynéhoz, kikérni közbenjárását a portánál és meghagyva neki, hogy útját Lengyelországnak vegye s itt térjen be a cancellárhoz, közölni vele a porta fenyegető követeléseit, feltárni előtte helyzete kényességét, mely lehetetlenné teszi neki, hogy a keresztyének irányában még sokáig megőrizhesse jó akaratú semlegességet, előbb-utóbb színvallásra kényszerítendi s épen e részben az ő tanácsát is kikérni. Ugy látszik a küludvaroktól várta, hogy ezek befolyásának sikerülend megnyerni a török pártiakat a keresztyénekkel kötendő frigy eszméjének. x) Addig is azonban el volt határozva nem lépni ki várakozó állásából s Ígéretekkel és biztatásokkal tartani a portát és török vezéreket egyaránt. Szinánhoz követévé Sennyey Pongráczot nevezte ki, még az országgyűlés tartama alatt s gazdag ajándékokkal, köztük »egy régi öreg, virágos kupával« s tízezer tallérral a nagy vezér és kegyeuczei, különösen Zari kadi számára is tekintélyes összegekkel ellátva szept. 13-án útnak inditá. Utasításba adta neki menteni a fejdelmet, hogy máiNándornál nem fogadhatta, kérdést intézni hozzá, hogy hova szállítsa az adót, élénk színekkel festeni azország nyomorát, mely lehetetlenné teszi, bogy élelmet szállíttasson táborába s gondosan kerülni minden nyilatkozatot az ő — Zsigmond hadba indulását illetőleg. 2) Azonban egymásra érkeztek udvarába fermánok, agák, csauszok a nagyvezér s a budai és temesvári beglerbégek részéről, ujabb sürgetésekkel, ujabb fenyegetésekkel. Mig Méhemet csausz a portáról szept. 14-én hírül hozta, hogy Sándor havasalföldi vajda letétetett, 3) Szinán (szept. 16.) harmincz Kakas Istvánnak adott utasítása, am. k. államlevéltárban. V. ö. Bethlen Farkas III. k. 137. 1. 2) Utasítása szept. 11-én kelt. Meg van a m. k. államlevéltárban, valamint a Szinánnak adott levél is. 3) »Az havasi vajda Sándor — irja a termán — az én portai szolgáimmal összeveszett és megháborodott. Hogy az én szolgáim ezután csendességben legyenek, az vajdaságot elvettem tőle. Ez alatt ő ki tudja mit gondol. Elhittem, hogy én hozzám hív és igaz vagy, meghagyád népeidnek, hogy mindenfelé reá vigyázzanak, és ha oda felétek akarna menni, se Magyarországba, se Németországba ne bocsássátok, hanem
