Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1593. sept. 1. fehérvári országgyűlés

rendkívüli áldozatokra. Megszavazták a rendes őszi adót minden kaputól 99 pénzt Erdélyben s Várad építésére pótadóul 50 dénárt, ennek megfelelő összeget a szászok, székelyek részéről s 1 ft 50 dénárt a magyarországi megyéktől. Ez volt a rendes adó, mely a folyó költségeket fedi. Ezen kivül azonban e vészterhes időkben, midőn könyen adhatá magát olyan körülmény elé, hogy idejök sincs országgyűlést hívni össze, s még kevesbbé 2—3 havig várni, mig az attól kivetett adó befoly — gondoskodni akartak egy tartaléktőkéről, mely nagy veszélyek idejére minden pillanatban felhasználható legyen. Mindenek előtt a fejdelmet kérték, hogy mondjon le a felesleges költekezésekről, fényűzésről, hogy az ország is annál készségesebben vállalja el az új és szokatlan terheket. Ez új terhek közt pedig első volt a nemesség megadóztatása. Ur és nemess a fejdelem maga is minden kalangya után 1 dénárt tizet, ugyan annyit ad minden szabados is. A község pedig s az oláhság is öt kalangya után fizet 1 dénárt, zab után 2 kalangyától jár annyi, mint 1 kalangya búzától. A kik csak marhatartásból élnek, öreg barmot egy, 3 kecskét s 3 juhot 1—1 s öt disznót viszont 1—1 pénzen váltsanak meg. A kinek sem búzája, sem marhája nincs, 5 dénárt fizet, A bányák rendes adójuk kétszeres összegét űzetik, de a hódoltság ment marad ezen fizetéstől. A hat szász város tízezer forintot ad. Meghatározott összegeket róttak a magyar városokra is. Gondoskodtak, hogy bevallásuk pontos legyen: ki az adó-alapból valamit eltitkol, rövid uton elitéltetik az alispán s egy szolgabíró által. De lia már tetemes áldozatokkal megvetették egy tartalék-tőkének az alapját, gondoskodni kívántak arról is, hogy ez pontosan rendeltetési czéljára fordíttassék s folyó szükségekre ne legyen elkölthető. A begyülendő összeg, mely egymás után tallérokká és aranyokká váltandó, Kolosvárott a Bornemisza Gergely házánál őriztessék. A három nemzetből három conservatort neveztek ki: Kendy Gábort, Siger Jánost és Huet Albertet, s jegyzőül melléje Trauzner Lukácsot, mindnyáját egy évre, kik e pénz kezelését illetőleg esküt tesznek le, s másoknak nem is adják kézbe, mint a fejedelmi tanács