Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)
12. fejezet: 1589-1596 - 1593. apr. 25. fehérvári országgyűlés
ezekével mondhatni összeforrt, nem tartoztak ezek közé. habár Báthory Zsigmond határozottan vádolta is őket. s bűnhődésiik okának is azt mondá. hogy ezek a »német ellenséggel practicát űznek.« x) S e büntetés annyival rettenetesebb volt. mert nem érdemelték meg. Azon hitben hogy csak országgyűlésileg lehet őket elitélni 2) elvonultak a fehérvári udvarból saját birtokaikba. De a boszú itt is elérte őket. Boldizsár kinyerte Zsigmondtól az elfogatási parancsot, s ennek birtokában 1592. végén egy csapatot Abafájára küldött, a G yulay ,£{tl kastélyára, hova ez megvonta magát, s hol e csapat a védtelent felkonczolá. Egy más csapat Gálffy ellen ment Marosújvárra, de ez barátaitól megintve s nejét otthon hagyva, Magyarországra menekült, mi alatt a fejdelmi csapatok a kastélyt bevették. religione et statutis inter sese diuertissimae, quibus inter se mutuo contra christianum nomen et praesertim contra Philippum Hispanarum regem utuntur ministris Transiluanis scilicet, família nempe Bathorea. Non sat esse putant ab se Transyluaniam a fide caesareae maiestatis auulsam esse, bis Poloniam domui Austriae ereptam ; et nunc tandem eis Turca tanquam carnifice ad potentiam Piiilippi iraminuendam ministris utitur. O turpe et audax facinus. Quam tenui sim ingenio et iudicio et quam tenui rerum usu et experientia, nulli magis quam mihi ipsi constat, sed si esset eorum voluntas, quorum interest multum et presertim si accederet caes. Maiestatis voluntas et idonej sumtus a rege Philippo administrantur, ostenderem ego modum, quo penitus conterrerentur tres illi dentes lupini, quibus principes dorn usAustriacae tam foe de ac mordaciter et plerumq u e sub honesta praetextu mordere consueuerunt Bathorij et potissi , mum hoc rerum et temporum statu.« — A titkos levéltárban Bécsben. ') Zsigmond következő jelentést küldött Bodog János kapitánj 1hoz : »Továbbá mért, hogy az elmúlt napokban Gállffy Jánost, Gyulay Pált, bizonyos vétkekért meg köllött büntetnünk, kinek egyike Gyulay Pál meg is holt, amaz pedig tartóztatva vagyon, ha errűl valami szó esnék, tudod mint magadat ebben viselni, hogy ezeknek oly vétkek volt. és oly ellenünk és az ország ellen való practikájokat az német ellen tapasztaltuk, kiért ezt a büntetést méltán megérdemlették, holott minékünk arra köll mindenkor fő gondunknak lenni, hogy az országot békességes és csendes állapotban mindenek ellen megtarthassuk. Mindenekre, a mint illik, vigyázásod legyen, minden ártalmas dolognak, idein eleit vegyed és mindenekről tégy bizonyossá bennünket.« A m. k. országos levéltárban. "-) L. Bethlen Farkas III. k. 23-ik 1.
