Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1592. sept. 20. fehérvári országgyűlés

a lengyel királyságot keresis annyival inkább, mert ez utazás összeesett a lengyel király prágai követküldésével, melyet nem sokára máj. 5-én követett a menyasszony elindulása s a fényes esküvő jun. 1-én Károly főberczeg leánya Anna s a lengyel király közt.

2) Mindez fölébresztette a gyanút Zsigmondban, kinek lelkében élénkül égett a vágy a lengyel korona elnyerése után, sőt miután a porta határozottan megígérte támogatását, reménye is volt bozzá,

3) de ki Boldizsárban összezördülése óta már vetélytársat és ellenséget látott. Boldizsár bibornok testvérét elkísérte a határszélig, s midőn onnan juliusban visszaindúlt s Fehérvárra ment, épen akkor, mikor Zsigmond a szászok közt mulatozott, ez is nagy hirtelen gyanúval eltelve visszafordúlt. »De nem volt benne semmi« — írja Gryulafi. 4) Azonban csakhamar más gondok foglalák el Zsigmondot. Követe Sennyey Pongrácz értesíté, hogy a 998-iki adóhátrálék ügyében a porta nem hajlandó felhagyni követelésével, s annak beküldését sürgeti. Bármily igazságtalan volt is e követelés, mely abból származott, hogy a későn, idején túl bevitt adót nem iktatták be a defterbe, nem lehetett mást tenni, mint azt még egyszer kifizetni. Nagykövetül Kendy Ferencz neveztetett ki, ki a szept. 1-én utasítással s kettős adóval láttatott el. Mielőtt ez ügyet befejezhette volna, már is egy másik, nem kevesbbé kényes természetű, ajuol

dvai vaid

jt&iL tozc

ja,, vonta magára Zsigmond fejedelem figyelmét. Egy csausz, Hador, junius 10-én udvarába érkezett fermáunal, bogy a ') Azt is hallom — iráZsigmond — hogy Maximilián az elmúlt napokban csak titkon 3-ad magával felkölt és valahová elment, nem tudják hová, mindenütt utána voltak és keresték, de még végére nem mehettek volt, mely felé ment; csakhogy némelyek azt hiszik, hogy Lengyelországba ment jó akaróihoz, hogy pártot szerezzen ismég magának. Zsigmond máj. 4-iki levele u. o. 2) Hurter : i. h. III. k. 49. s 51. 11. 3) Mehemet csausz máj. 27-én hozott fermant udvarába ez ügyben, »minden akaratom az, hogy mint az te atyádfiát Báthory Istvánt ott királylyá tettem volt, mostan minden kívánságom az, bogy te légy ott király, mely dologért tolmácsomat, portámon való Mehemed csauszomat bocsátottam hozzád.« Gyulafi Lestyán, a Székely krónikában 62. 1.