Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1579. jun. 1. gyula-fehérvári országgyűlés

monda nekik, boldogok, soha sem foglak benneteket többet látni.« Utja Fehérvárra 3 napig tartott s még jobban elgyengíté őtet. A kihallgatások és zsinati tárgyalások a fejedelmi palotában hajtattak végre. A lábain állani nem tudó Dávidot a fejedelem leültette, vele szemben voltak Blandrata, Socinus s többi vádlói, balra a reformált papok s a lutheránus papok küldöttei. Dávid párthiveit katonák vették körül. Jelen voltak a fejedelem is, tanácsurai is, s ezek mögött a nemesség foglalt helyet. Ha egy egykorú feljegyzésnek hitelt adhatunk, egy jezsuita is, páter Leleszi, ott volt a vitatkozáson. 1) A gyűlést Kendi Sándor nyitotta meg, egy unitárius főúr, ritka miveltségű férfiú, ki azonban a Dávid-ellenes mozgalomnak egészen meg volt nyerve. -) Beszéde tájékozást nyújtott az összejövetel czélja iránt: nagy lelki bánattal értesült a fejedelem a keresztyén vallásba becsúszott tévtanokról, s hogy e méreg tovább ne terjedjen, azt akarja meggátlani. Ezért tartotta Dávidot is ez ideig felügyelet alatt. És most — folytatá — úgy akarja a fejedelem, hogy senki se szóljon ha csak nem kérdeztetik: azokat kivéve, kik egymás ellen vádat emeltek. Ezután Blandrata szólalt fel: beszéde tiltakozás volt, hogy ő csak kényszerítve tette a mit tett, mert ő egy év óta kéri, kényszeríti Dávidot, hogy álljon el újításaitól, s most is az egyházát fenyegető veszélyt akarja elhárítni. A megtört beteg Dávid elképedve fordult Blandratálioz : »emlékezhetsz rá — mondá —

doctor úr, hogy mit mondtam neked Váradon; 3) ez nem megoldja, hanem kijátsza a kérdést, Blandrata felelni akart, de Kendi közbeszólt: hallod-e Dávid, saját testvéreid, tanítványaid, pályatársaid — s a kolosvári ref. papokra mutatott — vádoltak, hogy megváltoztattad a keresztyén vallást s szószékről káromoltad az atya') A Kulcsár-féle Krónika 44-ik 1. 2) Jakab Elek Blandratáról írt értekezésében (Ker. Magvető 1877. évf. 30-ik 1.) kimutatja, hogy Blandrata 1580-ban Kajántól Tiburczot és Bogártelkét kapta s ezeket 1581-ben már átengedte Kendi Sándornak, ki azokat pár havi birtoklás után eladta a jezsuita collegiumnak. 3) T. i. a tíz év előtt ott tartott disputatióban.