Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)
12. fejezet: 1589-1596 - 1591. nov. 1. fehérvári országgyűlés
s ugy látszik a rendek is oly követeléseket formáltak, melyeket a fejdelem nem akart elfogadni: mert elhatározták, hogy a legközelebbi országgyűlés egyetemes legyen. Azonban az adót, valószinüleg heves vita után, megszavazták ugy, mint Zsigmond kivánta: portánkint 99 pénzt az erdélyiek s 1 ftot a magyarországiak részéről s 75 pénzt mind két féltől rendkivüli adó fejében. A gyűlés apr. 27-én oszlott el. VI. Az egyetemes gyűlésnek minden nemes tagja levén, az sok költséggel járt egyesekre és sok teherrel azon városra nézve, melyben tartatott, s hogy a rendek még is annak hirdetésére határozták el magukat, oka az volt, mert Zsigmond alig harmadfél éves kormánya alatt magára zuditá a közvéleményt. A mi eddigi kormányzatában üdvös s az országra nézve hasznot hajtó volt, az a régi hagyományos politikának fentartásából következett: a béke fenmaradását, az ország szélin hatalmaskodó spáhiknak korlátozását egyenesen tanácsurainak, gyakorlott portai követei és oratorai ügyességének köszönheté. De tőle származott az adófelemelés, s a megyesi czikkek lábbal tapodása. Sem István, sem Kristóf, sem Giczy nem éltek szegényesen, s gondjuk volt, hogy oly udvart tartsanak, mely ne maradjon mögötte a Zápolyákénak, de mindannyian takarékosak voltak, növelték a kincstár jövedelmét, s nem tékozolták el annak jószágait. Zsi gmond teli kincstárt s nagy me nnyiségű és gazdagon jövedelmező íiscalis jós zágokat_vett át. Az elsőt csakhamar kiürité, s az utóbbinak egy nevezetes részét rokonainak s kegyenczeinek elosztogatta. Mig tehát ez szemmel láthatólag csökkenté jövedelmét, udvartartásának fénye nevelte kiadásait. Ehhez járult, hogy kö vetei ál tal gazdag ajándékokkal szíve sen^ látogatta az olasz udva rokat, külön ösen a tos canai na gy hercz eget, kitől a gyanithatólag leánynézés ügyében hozzá küldött követe J ósika Istvá n egy csomó olasz^zenészt L. Törvények és irományok Y-ik sz.
