Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1590. sept. 21. fehérvári országgyűlés

oka van török-támadástól tartani, mihez tartsa magát ? x) A eancellár megnyugtatta őt, hogy a portáról az angol orátor kíséretében visszaérkezett lengyel követ magától a szultántól hozott levelet, melyben megígéri, hogy a békét megujítandja. Legyen tehát nyugodt, mert Lengyelországnak Törökországgal megkötendő békéje ez ügyben is változást teend. S a viszonyok a portán Lengyelországra nézve csakugyan békésen alakultak és Zsigmond nem jött abba a kényszerhelyzetbe, hogy a hadfölkelést ki kellett volna hirdetnie. Annál aggasztóbb lehetett a hazafiakra, hogy a jó egyetértés, mely a megyesi gyűlés óta a fejdelem rokonai s a tanácsurak közt volt. bomladozni kezdett. A dolgot, mintGyulafi Lestyán, a viszonyokkal teljesen ismerős államférfi írja, maga István király is előre látta, s midőn Fogarast Báthory Boldizsárnak adá, nem azon czélból tevé, hogy ez Erdélyben lakjék; azt akarta, hogy házasodjék meg Lengyelországban s ottan települjön le, lehető távol unokatestvérétől. Az öreg Giczy is tartott ettől, »valamiket mi csinálunk itten, mondá egy izben, Báthory Boldizsár fel fogja mind bontani.« S csakugyan jól ismerék e fennhéjázó, kevély, indulatos és fajtalan, de másfelől éles eszű s nagyravágyó férfiút, ki hajhászta a politikai befolyást s az ügyek menetét első sorban intézni akarta. Mig Zsigmond gyanútlanul engedé a befolyást neki. a béke meg volt az unokatestvérek közt, de midőn Gálfi az udvarmester, Geszti Ferencz jó katona ugyan, de annál léhább és tudatlanabb ember s a magas míveltségű Gyulai Pál udvaronczi buzgalmukban Boldizsár gyarlóságait ostorozni kezdék, Zsigmond pedig figyelmessé kezdett lenni arra> hogy unokaöcscse fényesebb udvart tart mint ő, s hogy ennek következtében egyes lovagok elhagyják őt, csakhogy Boldizsár úr szolgálatába állhassanak, féltékenynyé lett hatalmára s ezzel felbomlott köztük a jó egyetértés is. Az első összezördülés egy lovagjáték alkalmával történt, midőn Boldizsárt a fejedelem egyik bejárója, Jósika István versenyre liivta föl. A gőgös főúr elfogadta ugyan a kihívást, de indulatát nem bírva >) Lásd az utasítást s a választ (1,190. jul. 26.) a m. k. államlevéltárban. V. ü. Székely krónika 58. s 59. 11. Eidélji Országgyűlési Emlékek III. 18