Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - 1571. maj. 23. gyula-fehérvári országgyűlés

minden szem oda tekintett a nagy öreg ajtó felé, mely a fejdelmi termekbe vezetett, ama bárom mozdulatlan alakra, kik még most is szoborkint ültek ott, Mintba mámorból tértek volna magukhoz: belátták az örvényt, melytől csak egy lépés választá el őket. Gyorsan, szó nélkül kisiettek a teremből: mondhatni magától eloszlott a gyűlés. Ekkor Csáky a korlátnok oda ment Hagymásihoz: »próbálja meg — mondá — holnap kigyelmed a végzések dolgát. De vigyázzon magára, felkösse fejét. A mit én e végzésekről tudok, csak mint meghalt urunk cancelláriusa tudom — mert nem vagyok az ország cancellariusa, s arról, mit meghalt uram cselekedett, soha sem fogok az országnak számolni. Látta ezt Békés Gáspár — ki ebben eljárt, s most is fut fárad ott künn: de azért fejdelmi kontyot még nem vágunk a fejére. Hagyja ott a fogát a hol fente vagy fenette. Ha a római császár jobban bizott Békesben, mint bennem, ám lássák kegyelmetek — itt a koncz, elnyeli más.« Ha még az ez napi gyűlés lefolyása hagyhatott némi kételyt arra nézve, hogy Báthory lesz nem a vajda, hanem a fejdelem, Hagymási szívében, a korlátnok szavainak múlhatlanúl azt is ki kelle ölni. Hogy Békés még csak a jelöltségig se tudta vinni dolgát, azt látta: sem a szászok, sem barátai, sem párthívei még csak szóba se hozták nevét, S hogy a választás meg fog történni, a császár beleegyezésével vagy ellenére, még pedig más nap — azzal is tisztában volt. Itt nem volt hát más választás: mint megmenteni a császár követeléseiből annyit, a mennyit lehet, A tanácsurak és testamentomosok még az nap értekezletet tartottak. Maximilián utóbb küldött leiratában maga sem ellenzé a szabad választást, azonban ennek semmi komoly nyomatékja sincs, mert e dolgot a három jelenlevő — portai, temesvári és budai - csauszok miatt sem lehet az ország elé vinni, nem is számítva a rendek nagy többségének ellenszenvét, s mert minden olyan választás, mely nem Bátlioryra esnék, szakítás volna a portával. Megelőzni azt, hogy Báthory ne a porta által kinevezett fejdelem legyen, csak egy módon lehet, ha a szultáni fermán felbontása előtt megválasztják. Hogy ő, Báthory nem akar elszakadni a keresztyéuségtől, ezt komolyan