Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - Törvények és irományok

zának megmaradására valók, azokat azért megértvén egy akaratból és végezésből ilyen alatt meg irt Artikulusokat vé­geztünk, könyörgünk nagyságodnak mint kegyelmes urunknak, hogy tartassa meg mind azokat állhatatosan-, hogy ne ma­radjanak végtelenői mint ennek előtte. (3) Másodszor hogy értvén az nagy szíkséget, melyet elé számlál nagyságod kegyelmesen, kilömbet-kilömbet, tudni illik az hatalmas császár portájára való fő emberektől való summa pénz küldést; az mediomot, az néptartást és Várad építését, ítílék, hogy megmaradásokra szánt intés 1) nagysá­godtól. Jóllehet az szegény kösség annyira meg nyomorodott ez el mult esztendőkbeli 2) drágaságok miatt, mely még most is uralkodik köztök, és ravások miatt, hogy némelyknek na­ponként való kenyerek sem lehet jó módon, mindazonáltal meg gondolván ez mostani szíkséget, és megböcsőlvéu az nagyságod gondja viselését, melyek mind ez ország hasznát és ótalmazását nézik, igír ez mostani nagy szíkségben az er­délyi nemesség kilenczven kilencz pénzt minden kaputól, úgy hogy ez jövő vízkereszt napjára miuden fogyatkozás nélkől be­szolgáltatják az ispánok kezében. Az Várad építésére ígírnek annakfelette ötven ötven pénzt, melyet az jövő Reminiscere vasárnapra az ispánok kezében szolgáltatnak. Az székel uraim is ezen ígéretre ígérik magokat nagy­ságodnak mint kegyelmes uroknak. Az szász uraim is egyenlő terek viselésre ajánlják ma­gokat. Az Magyarországi uraink és atyánkfiai is ezen bivséges ígérettel kötelezik magokat mind kösségekkel egyetemben, miképpen mi nagyságod alázatos szolgái, kik Erdélybe la­kunk. Ezt hozzá tévén, miért hogy az Várad az magyaror­szági nemes uraim ótalmokra kiváltképen hasznosnak lát­tatik, hogy az tavalyi mód szerént minden kaputúl egy szekér ]) Az erdélyi Muzeumegylet eredeti pecsétes példányában, »meg maradásokra szent (zent) intés« áll ugyan, de ez bizonyosan a leiró tévedése szánt (zant) belyett, a mint a gr. Mikó Imre birtokában levő eredeti pecsétes példányban, s ez után az 6 kiadásában Erd. tör t. adatok I. köt. 284. 1. olvasható. 2) Gr. Mikó kiadásában e. h. »esstendöbeli.«

Next

/
Thumbnails
Contents