Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - Törvények és irományok

Az tekintetes nagyságos vitézlő uraknak, ez erclélországbeli három nemzetnek, és magyar országbelieknek, Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok. Máramaros, Zaránd vármegyék, Karansebes és Lugas tartományabelieknek, kik az mi meg holt kegyelmes urunknak, második Jánosnak, Magyarországnak választott királyának, birodalmába voltanak, közönséges végezések, melyet Gyulafejérváratt ez jelen való Pinkest havának 24 napi gyűlésekben 1571 esztendőben egyenlő akaratból végeztenek. (1) Miért hogy az mindenható istennek, kinek akaratja ellen senki nem állhat, ez volt kedves akaratja, hogy az mi megholt kegyelmes urunkat közülünk ki venné, mi az ő felségéhez való liívségünk és ketelünk szerént az ő felsége testének méltósága szerént való el temetésére eljöttünk és azt eltemettük. Miért penig hogy az birodalmok fejedelem nélkül semmiképen nem biratliattatnak, kik az alattok valókat nem csak az külső ellenségtől fegyverrel oltalmazzák, hanem hogy minden rendbeliek között az csendesség és békesség megmaradhasson, igaz térvényeknek ki szolgáltatásával és minden dolgokban jó rendtartással bírják, azért mi ezekről gondolkodván, és fejedelmet akarván választani közinkbe, kinek birodalmában, az ur istennek kegyessége velünk lévén, megmaradhatnánk, az néhai hatalmas Szulimán és az mostani török császárnak engedelmeknek tartása és ereje szerént, ki a mi megholt kegyelmes urunknak és minekünk, ez magyar nemzetnek, megengedte vala, hogy az ő felsége halála után az fejedelem választásra szabadságunk lenne, egyenlő akaratból és végezésből választottuk az tekintetes és nagyságos Somlyai Báthori Estvánt, urunkat, az Erdéli vajdaságra és Székelyeknek espánságára, és az magyar országi megmondott vármegyéknek birodalmára, kinek szolgálatunkkal, engedelmességünkkel, segétségünkkel, a mint az mi meg mondott kegyelmes urunknak engedtünk éltébe, engedni akarunk, és ő