Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)
10. fejezet: 1571-1576 - 1574. dec. 13. segesvári országgyűlés - 1575 jul. 25. kolosvári országgyűlés
thoryt nem áldozzák fel érte, legfölebb felhasználják őt az erdélyi adó fölemelésére. Azonban ő mégis lehetőnek tartotta, hogy innen is nyerend, ha nem is támogatást, legalább elnézést, — s reményeiben megerősitve az Antalíinak adott intés által : hogy a diván el fogja nézni beütését Erdélybe, habár erre felhatalmazó fermánt nem is ad, más féléven át folytatta alkudozásait, melyekben Maximilián portai követe az ő ügynökeit Antalfit és Tinódit egész buzgalommal támogatá. S Báthory a legkisebb részletig mindenről értesült. Julius 11-ről megirta neki a nagyvezér, hogy Békés előterjeszéseire szép szót adott: hívta jöjjön be a portára s tiistint kezére fogja boesátni Karansebest és Lugost 1), e két tartományt, melyből épen az ő pártfogója Petrovics sikerrel kísérté meg Erdély meghódítását, s mely Ígéretnek rá nézve épen ezért kétszeres fontosságúnak kelle lenui. Kapitihája Grujó Péter pedig Békés alkudozásainak minden pliasisáról értesité, a biztatásokról, melyekkel Békést áltatják s az intézkedésekről melyekkel a szomszédos beglerbégeket vigyázatra s szükség esetében Báthory megsegélésére utasiták. A helyzeten keveset változtatott Szelim szultán halála s III. Murádnak 1574. decz. 21-én véghezment trónfoglalása : legfölebb Békés reményei kaptak új táplálékot s az intések, hogy menjen be a portára, nyertek sürgetőbb alakot. Az ő kézhez kerítése volt a főczél, mert tartottak tőle, hogy ha kibékül Báthoryval, könnyű lesz a »németet« Erdélyre lázitni, ha pedig engedély nélkül üt be, akkor is zavarok támadhatnak. Végre midőn belátták, hogy a portára be nem csalhatják s Békés e részben kimondá, hogy ha a nagyvezér csakugyan el akarja veszteni, ám küldjön hozzá Bécsbe s ott ölesse meg : megadták neki ügynöke Antalfi által a szóbeli felhatalmazást, hogy ám üssön Erdélyre. A mit Maximiliántól nyert Békés, az jóval több volt. Ez határozott, biztos támogatás volt: bár nem közvetlen segélyadás. Nem adott Maximilián sergeket neki, s Ruebert sem hatalmazta fel, hogy adjon : hanem megengedte, hogy birtokain 1) A fermánt kiaclta Szalay a Magyar Történelemhez 187-ik 1.