Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

7. fejezet: 1556-1559 - 1558. marcz. 22. tordai országgyűlés

vállalnak el. Az előkelő székelyek azon zsellérei, kik nem szabad székelyföldön laknak, ezen fizetés alól ki vannak véve. Szent Márton napiga királyné nagy szükség esetén kiv ül, új adót nem vethet ki. ^ A dézmák bérét a bérlők két izben, sz. György és sz. Márton napján fizetik, s intézkedtek, hogy a nemfizetőkön a hátralék megvétessék, valamint hogy a dézmaszedés minő módozatak közt hajtassék végre. A dézma ő felségeik udvara és várai föntartására fordittassék. A szász dézmák csak szászoknak adassanak, kivévén melyeket a királyné magának tart. A rendek legyenek harczkészen, hogy ő felségeik hívására rögtön felülhessenek. Az orvok, paráznák, gyújtogatok adassanak ki s büntettessenek meg. A nemes asszonyok, a nélkül, hogy azért az itélőmesterhez keilene menniök. vallhatnak ügyvédet maguknak. Végül felkerült a vallás ügye. Petrovics már nem élt s többé nem volt a ki a kálvinistákat a nekik engedett türelem daczára megvédelmezze. Melanchton válaszolt a mult évi thordai zsinat által hozzá küldött confessiora, 1558. jan. 16-án kelt levelével: »meg kell — ugy mond — különböztetni a lényegest a lényegtelentől s e tekintetben a gyengéknek egyetmást engedhetni.«

1) Az úrvacsora kérdése az előbbiek közé tartozik, ebben nem engedhetni. A lutheránus rendek nagy többsége ez értelemben járt el: »minthogy ő felsége —rendelék — már megengedé, hogy szabad legyen akár a pápista, akár a lutherána vallást követni, erre most is megadja az engedélyt. De a sacramentariusok (így hivták a kálvinistákat) felekezete eltiltatik, s a wittembergi egyháznak, Melanchton sajátkezű iratában kifejtett Ítélete szerint eltörlendőnek vélemény. ztetik.« A gyűlés apr. 3-án oszlott el.

2) Archiv des Vereines für sieb. Landeskunde. Neue Folge II. 264-ik 1. 2) Lásd törvényekés Irományok VII-ik sz. A szász egyetem jkvben olvassuk : »14. Apr. Pro redempcione Articulorum in congregatione Thor-