Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

7. fejezet: 1556-1559 - 1557. maj. 1. thordai országgyűlés

1557. ton. 1—10. 21 pontonkint czáfolta: nem ugyan a siker reményével, hanem főként hogy a királyfit és királynét a régi hitben megerősitse. E szózat azonban figyelemre is alig méltattatott, bár annak terjesztéséről kellően volt gondoskodva. Másfelől pedig a Petrovics által pártfogolt Kálvin-felekezet ellen nyilt törvényt nem lehetett hozni, s bár mily nagy volt is a lutheránusok többsége e gyűlésen, kénytelenek voltak az új felekezetre is kiterjeszteni a vallás-szabadság elvét: »mindenki azt a hitet követheti, a melyet akar, a régi vagy új szertartásokkal, csakhogy az új hit követői ne bántalmazzák a régi hit követőit.« Hogy pedig az egyházban helyreálljon a béke, tartsanak egy nemzeti zsinatot, melyen az egyházi férfiaik s máá kiváló emberek a vallásos versengéseket kiegyenlitsék. Egyszersmind kérték a királynét a rendek, hogy a szász egyházakkal egyetértő (azaz lutheránus) egyházakat vegye pártfogása alá, s az egyházaknak és papoknak törvényes jövedelmeit: a dézmákat szolgáltattassa ki. A dézma-árendák ügyében a régi szokások föntartását rendelék. Az iskolák ügyében e két utóbbi gyűlésen hozott törvényeket megujiták: csakhogy a kolosvári és vásárhelyi klastromokból alakítandó iskolákhoz egy harmadikat is csatoltak, a váradit. A kolosvári iskola föntartására évenkint száz forintot adnak, a vásárhelyi iskolára is fognak a székely dézmákból megfelelő összeget adni. A fehérvári káptalan maradjon meg jelen állapotában, de az ottani s a monostori levéltárhoz négy-négy kiváló nemes választassék és eskettessék fel conservatorúl. A vásárhelyi barátok maradjanak meg saját lakhelyükön: annyival inkább, mert többen közűlök nemes családból származtak. A mult év óta megszállva tartott Nagy-Várad ezen időben feladatván, kapitányává a királyné Varkocs Tamást *) Krakkóban 1559-ben nyomtatták ki. Czime: »Apologia Alberti Novicampiani pro catliolica fide et doctrina de Veritate Corporis Christi Iesu in Eucharistia, de caeterisque Sacramentis, Liturgiáé item seu Missae Sacrificio ac alijs fere omnibus que, hoc seculo controuertuntur. In Transylvania Tordae in comitiis Anno Christo nato M. D. LVII. oblata. Cracoviae 1559. 4-edr. Ajánlja János Zigmondnak. Midőn a munka megjelent, szerzője már nem élt. Halála előtt betegeskedése miatt elhagyta Erdélyt s életének hátra levő részét e munka simításával tölté.