Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

7. fejezet: 1556-1559 - 1556. nov. 25. kolosvári országgyűlés

készült bundanemüeknél a munkabér 6 dénárban állapíttatott meg, s igy egy gerezna ára, melyben 40 menyét bőr van, 18 forintra szabatott. A farkasbőr munkabérét 25 dénárra szabták. Másként állott a viszony a másnemű bőrökre nézve : ezek keresett kiviteli czikkek voltak. Nagy volt a panasz a lábbelik drágasága miatt, s ennek okát a nagy bőrkivitelben keresték. Aboz mérték tehát a bőrgyártmányok árát, lia ki tudják-e eszközölni, hogy e kivitel meggátoltassék s e szerint borjúbőr ára 50 dénár, három tehén bőre egy forint, tiz berbécs bőre 1 írt. négy vadkan bőre 1 frt, s egy kecske bőre 14 dénár legyen feldolgozatlan állapotban. Ez esetben az első feldolgozása 80 dénárban, a másodiké 50 dénárban, a harmadiké 13 dénárban, az utolsóé 20 dénárban állapíttatott meg, mig három vadkan bőrre 1 frtot szabtak. Ehez mérték tehát a csizmadiák s vargák árszabását; a csizma, deli sarú. szekernye, veres vagy fekete női czipő két és egy sarokkal, papucs 40—10 dénár közt váltakoztak: de a czéhmester tartozott felügyelni. hogy a mesterek jó bőrből dolgozzanak. A szíjgyártók árszabása a bőr árának hasonló magassága mellett 25—6 dénár közt lett megállapítva. De a kender is kiviteli czikk volt; ha tehát a kender kivitelét meg lehet gátolni: ezer istrángnak öt mázsa súlylyal kelle birnia. A kádároknak vagy nyolczvan vagy negyven vedres hordókat volt szabad csinálni, s az első ára 1 ft than, az utóbbié 50 dénárban állapíttatott meg. A másnemű hordókat a czéhmester törje szét. Az ötvösöknek csak 15 lótos (azaz próbás) ezüstből volt szabad dolgozni, mindenkinek jegyét rá kelle nyomnia és a czéhmesterek kötelessége volt hetenkint megvizsgálni műveiket. A szabóknak csak jó kelméből volt szabad dolgozni. De az akkor divatozó ruhaueműek részben már egy félszázad múlva kimentek divatból, vagy nagy átalakuláson mentek át. A tires (karmantyú), supicza (a dolmány egy neme), dolmány, felső, braszlai (t. i. boroszlói posztóból készült) szoknya — nőknek haczok, nadrág csinálása 50—16 dénár közt váltakozott, mig a finomabb kelmékre szabad alku volt fönhagyva.