Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)
8. fejezet: 1559-1564 - 1562. jan. 15. gyula-fehérvári országgyűlés
időközben pedig az országgyűléseken sérelmeik orvoslását, adómentességük visszaállítását sürgették. El is értek ugyan annyit, liogy helyi viszonyaikat a község javára szabályozták; de másfelől az adót nyakukon hagyták s a székely örökségnek hűtlenségi esetben a fiscus részére lefoglalhatóságát is kimondák a rendek. A szászok nem tették magukat ellentétbe a koronával, de mindenki tudta, hogy meghódolásuk csak kényszerű s szívesen megragadnák a biztos alkalmat, hogy Ferdinánd uralkodása alá visszatérjenek. Valóban János Zs. tisztán és feltétlenül csak az erdélyi magyarságra támaszkodhatott, habár másfelől az is bizonyos, hogy az összes elégületlen elem külső impulsus nélkül követelései érvényesítésére kísérletet nem mert volna tenni. Ez impulsust Balassa Menyhért adta meg. Mint a nagyobb szabású rablólovagok egyik legkiválóbb példánya, barátnak, ellenségnek egyiránt veszélyes volt. Roppant uradalmaiban egész sora volt a váraknak, melyek közt nem egy, mint hadászati positio is fontossággal birt. Ezekben egy sereg katonát kellett tartania, melyekkel pártállásának nyomatékot tudott adni. Maga próbált, merész katona, ügyes, tapasztalt s mindenek fölött hidegvérű, nyugodt hadvezér, ki az alkalmas perczet nemcsak megragadni, hanem mint az eszközökben soha sem válogatós, azt előkészítni is tudta. A mit a róla irt »Comoedia« mond, hogy a »hittel (t. i. hűséggel) kereskedést« hasznos dolognak tapasztalta, az csak bizonyos tekintetben igaz. Mert az ő pártcseréinek mindig meg volt az ő kényszerűsége — csak hogy azt ő külsőleg is jól tudta hasznosítni. Az 1558. septemberi politikai gyilkosság óta soha sem érezte magát jól az Izabella udvarában: a hol a mértéktelen ambitiót oly módon rázzák le, ott neki mindig volt oka félelemre. Nem valószínűtlen, mit egy krónikairó a napi hirek közt felemlít, hogy a Bebekkel és Rendiekkel kötött hitlevelét megtalálták Kendi Antal irományai közt — de ennek, ha igaz is, kevés volt a gyakorlati értéke, mert bűneit e vértettel expiálta. Mindamellett tisztában volt azzal, hogy már hatalmának nagysága is elég őt gyanússá tenni s kapott az alkalmon, hogy mint főhadvezér messze mehetett az udvartól. Első táborozásával