Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

régi és új országgyűlési végzéseket terjeszsze fel. Ennek folytán az udvari kamara kérdést intézett a kincstári igazgatósághoz, liogy az articulusok gyűjteménye hol volna feltalálható ? A kincstár azt válaszolta, hogy szétszórva, azonban a legnagyobb gyűjtemény gróf Lázár János főkormányszéki tanácsos birtokában van. Az udvari kamara sept. 25-én megkereste a főkormányszéket: utasítsa az alárendelt levéltárakat, hogy a nálok levő példányokat hiteles másolatban terjeszszék fel, s egyszersmind hasonlóra szólítsa fel a magánosokat s főként gróf Lázárt, miáltal ő felségénél »különös érdemeket fognak magoknak szerezni«. A kormányszék 1770. oct. 27-én nem késett megtenni a szükséges intézkedéseket: mire az ország különböző levéltárai s magánosak is beküldték a birtokukban levő articulusok jegyzékét. Többi közt gróf Lázár jelenté, hogy az ő gyűjteményének legnagyobb része ügyvédjénél a nem rég elhalt Simon Jánosnál elveszett s mint hajótörésből csak neliány darabot menthetett meg. Most ezeken kivűl csak amanuensisei által vett másolatok vannak birtokában. A beérkezett jegyzékek közt legterjedelmesebb volt a Haneré. de legbecsesb darabokat magában foglaló a szász nemzeti egyetemé. Besztercze gyűjteménye 1619-en, Megyesé 1630-an, gróf Lázáré 1622-ön, báró Bánífyé 1588-an kezdődtek. Az ekkép a példányok holléte iránt tájékozott kincstár a neki beküldött másolati példányokból hozzá fogott a szerkesztéshez s az erdélyi országgyűlési articulusok gyűjteményét összeállító, kilencz vaskos kötetben: ugy, hogy a túlnyomó részben magyar nyelven irt articulusokat lefordíttatá latinra s az eredetit és