Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)
6. fejezet: 1553. maj.-1856. sept. - 1555. decz. 23. Vásárhelyit tartott o. gy.
s Pethö és Dobó Domokos sem tudtak többet kieszközölni egy bitlevélnél, melyben kötelezték magukat, hogy addig, mig Ferdinánd a hozzá követek által küldendő felterjesztésre választ nem ad, Petrovics visszahívására nem tesznek lépéseket 1) < Követekül Ferdinándhoz megválaszták Kemény Lászlót, Sombory Jánost és Bomel Tamást a három nemzet -) s Kámánczy Gergely kanonokot az egyházi rend részéről 3) s egy felirattal látták el: »a mi kettő — mondák ebben — legfőbb az életben, a legnagyobb öröm és legnagyobb félelem, bőven érezők felséged kormánya alatt. Kedves volt előttünk keresztyén fejedelem alá menni, a római császárral összeköttetésben lenni De Isten nem akarta, hogy az állandó legyen: az ellenség közelsége. sokasága, hatalma s az attól való félelem miatt, mely ázsiai gondjaitól megszabadúlván, egész erejével minket fenyeget. Mert megizente, hogy hazánkat tüzzel-vassal emészti meg, minket, nőinket, gyermekeinket, családunkat kiirt. S hogy meg is teszi abban bizonyos lehet, ki Lippát, Temesvárt elesni látta, Kettő közül tehát egyet kérünk: vagy akkora erővel megsegélni bennünket, mely elégséges legyen Szolimánnak ellenállni, vagy eskünk alól feloldani kegyeskedjék felséged. Ha az első nem lehet, nem fogja felséged a másodikat megtagadni — s mi várjuk válaszát, melyet vagy megnyerünk, vagy a kényszerűség fog ránk erőszakolni E felirat hangulatának megfeleltek a hozott végzések is: nehogy az alatt mig követei ő felségénél járnak, az országot valami veszély érje, mint ez Magyarországgal néhányszor megtörtént, tartson a három nemzet 3000 embert fegyverben, melyre a nemesek portánkint 99 dénárt fizetnek, a székelyek csapatjaik tartásának egy ötödrészét a szászok a rájok eső terhet régi szokásaik szerint hordozzák. De kérik ő felségét, ') Forgács Conmientárjai i. h. 138. 1. L. Törvények és Irományok XXII. sz. s az 1556-iki szász-sebesi végzéseket. 2) Bethlen Farkas I. k. 562-ik 1. 3) Forgács az idézett helyen : de Horányi Kámánczy helyett Rámánczyt ir. 4) Forgács Commentárjai 139. 1. A mit Bethlen F. közöl (I. k. 562. 1.) bár más s/.avakkal s határozottabb alakban, de lényegében ide megy ki.
