Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
644 IROMÁNYOK ÉS VÉGZÉSEK iuribus, immunitatibus ac pientissimorum regum sanctionibus prorsus repugnans, — nihilominus tamen (quod nullo modo facere debebamus) tunc in summo rerum omnium discrimine compulsi subscripsimus. Jam vero coram Mte divina et universo orbe instrumento hoc nostro publico manus nostrae subscriptione sigillique appressione roborato, protestamur solenniter et profitemur, quod ab omnibus et singulis illis punctis religionem catholicam, immunitatem ecclesiasticam et regni inra concernentibus conscientiam nostram exonerando immunes et prorsus liberi esse velimus, quosx) ad Caesaris ratificationem a nobis conclusos*) revocamus et penitus annihilamus. Ita, ut nullo unquam tempore, quocunque praetenso modo, colore, fuco aut praetextu minimum ecclesiae dei regnoque praeiudi- cium afferre possint aut debeant. Actum Viennae Austriae. (Pergamenre íróit- s eredetinek szánt példánya, a melyről azonban, mivel nem lön kiállítva, a dátum, az aláírás és a pecsét egyaránt hiányzik, a bécsi udv. kam. liánban. F. 15434.) 90. 1606 szept. 14. Becs. A magyar kir. tanács második veteményes jelentése a Bocskay- párti országos rendek bécsi meghatalmazottjainak szeptember 9-diki beadványáról s annak egy, a vallás háborítlan gyakorlatát Ígérő főherczegi nyilatkozattal való esetleges elintézéséről. Optarent ex aninmo domini consiliarii Hungari. ut tale consilium Sei-tl Suae dare possent, quo et Mtis caes. domini sui clementissimi dignitas et authoritas et regni Hungáriáé salus et permansio illesa conservaretur illudque regnum ceu patria eorum dulcissima, tot tantisque malis et cladibus afflictum, ab effusione sanguinis et cruentis belli calamitatibus, quas iam diu pertulit, aliquantisper respiraret. Sed id quam difficile factu sit, quod res nobis sit cum inconstantissimis mortalium, qui nec 0 Tulajdonkép »quae — conclusa« volna grammatice helyes, mert az előző »illis punctis«-ra vonatkozik ; de a fogalmazó eszében az »articuli« szó forgott s e szóra vonatkoztatva írt »quos — conclusos«-t.
