Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)

II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember

416

À DECZEMBERI KASSAI GYŰLÉS

Végre — és ezt nem utolsó biztosítéknak hitték a kassai országos rendek — határozatba ment, hogy a jelen kassai gyűlés végzései utasítás gyanánt szolgáljanak a jövó' pozsonyi ország- gyűlésen minden követ és minden más ott megjelenendő rend számára és pedig olyan utasítás gyanánt, a melytől eltérnie senkinek sem szabad.1)

Deczember 22-dikén készült el a kassai gyűlés ezen törvénykönyve s azt másnap a nagybeteg fejedelem a maga aláírásával megerősíté.1 2) Aggodalommal és szorongással távoztak a gyűlésről az összesereglett rendek, éppen a fejedelem betegségének súlyosbodása miatt. Alig érkeztek vissza családi tűzhelyeikhez, már száguldott utánuk a rémséges szózat : »leesett a mi fejünknek koronája !« Deczember 29-dikén, egy pénteki napon, reggel öt órakor az erős lelkű, az élni akaró fejedelem a halállal való szörnyű tusa után kilehelte nemes lelkét.3)

Meghalt a magyarok Mózese, a kinek szintén nem adatott meg, hogy népét az ígéret földére bevezesse. De jól előkészített, jól megalapozott mindent, hogy, mikor a halála miatt lángba borult határon át más kalauzok arra a földre bevezetik népét, ez ott a lelkiismereti és alkotmányos szabadság fegyvereivel fölvértezve, új törvények és erkölcsi erők birtokában vehesse föl azt a sok százados küzdelmet, melynek végigvívására kárhoztatta a magyart ádáz végzete. És a mit az a másik Mózes nem tett

1) Mennyire igazuk volt a rendeknek és Bocskavnak ezzel a hatalmas végzéssel, azt az Irományok 138. sz. irat végén levő hátirat mutatja, mely a kassai végzéseket, mint a júniusi kiegyezéssel ellenkezőket, bélyegzi meg !... De az 1603. kor. előtti czikkek mutatják, hogy a magyarság megszívlelte ezt a fejedelem útmutatása szerint készült kassai végzést !

2) L. Irományok 138. sz. Kétséget nem szenved, hogy a fejedelemnek -a hajdúk megjutalinazásáról szóló javaslatát is tárgyalás alá vették a rendek. Hiszen ez különösen is érdekükben állott. Valószínű is, hogy hat roztak róla ; de külön, nem a jelen törvénykönyvben. Azonban sajnos, ezt a határozatot sehol sem sikerült megtalálnom. Lehet, hogy e határozat nem felelt meg a fejedelem kívánságának, de a halállal vívódó már nem tudott rajta módosítani. Ha ez állna: akkor a fejedelem halála után beállott hajdúforradalomban e ki nem elégítő határozatnak is volna része.

3) Nyár}' Pál Illésházyhoz deez. 28-dikán írt levelének decz. 29-diki utóirata. Lásd Irományok 138. sz. és v. ö. Rimay levelét Illésházyhoz 1603 decz. 31. (Ipolyi, Rimay .. . államiratai. .. 152. lap.)