Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
1606 AUGUSZTUSÁBAN. 301 liazájuk nyakára és királyuk és a közjó ellen privat conven- ticulumokban kovácsolgattak szörnyű terveket ! Annyi béketárgyalás, jó akaratuk és békevágyuk többszörös kimutatása után nem lehet rossz néven venni tőlük, ha a legnagyobb bűnök és vétkek e hosszú sorozata ellen, melyek elkövetésével őket ez a szöveg ugyan egyenesen nem vádolta, de a melyeket mintegy tükörben eléjük tartott, békepárt és ellenzék egyhangúan óvást emeltek. Az erős jogérzet ez indítékain kívül kétségtelenül visszatetsző volt még különösen az, hogy a kifogásolt szöveg az úgynevezett privát conventiculumokat bűnös cselekvénynek bélyegezte. Ez a magyarázat csak a későbbi idők, I. Lipót absolut kormánya alatt kapott lábra. A XVII. század elején ez a tilalom annyi volt, mintha jelenben a modern alkotmányos állam a gyülekezési szabadságot tiltaná. Sőt ezen az elvi szemponton kívül tekintetbe kell venni még azt, hogy az élet, a gyakorlati szükség is követelte ezen conventiculumok szabadságát abban az időben, mikor kóbor hajdúk, égetődúló török-tatár és vallon csapatok pásztás pusztításai ellen csak úgy lehetett védekezni, ha egyes vidékek vezető elemei ily gyorsan összehívott conventi- culumokban szervezték a gyors védelmet. Növelte a kedélyek ingerültségét az, mikor a kiegyezési oklevél e záró czikkei után fölolvastatott azon külön kiállítandó oklevél szöveg-fogalmazata, a melyben a király a fölkelés alatt történtekre feledést fog borítani és megígérni, hogy érettük soha senkin bosszút nem áll. Ezen oklevél szövegét,1) a mely a bevezetésben azt mondja, hogy a király elhatározá az ellene föllázadottaknak Magyarországon és Erdélyben kegyelmet adni. éppenséggel nem könnyű tárgyalások után állapíták meg Illés- liázyék Bécsben június utolsó napjaiban. A legelső szöveg, egy brouillon, a mely Khrenberg és Nagymihályi titkár közös munkája, még sokkal nyomatékosabban hangoztatta a király gráciáját a fölkelőkkel szemben, mert azt mondja, hogy királyi kegyelme abból az atyai jóindulatból származik, a mely- lyel a megtévedteknek bocsánatot adni, a bűnösökkel szemben irgalmat gyakorolni és a jog és igazság szigorát szelídséggel *) Irományok 111. sz.
