Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
264 Á »BÉCSI BÉKE«1 Rudolfnak, a ki az őt környező veszedelmek közepette sene volt képes tehetetlensége tudatára ébredni és még mindig meg- fenyítésére (!) gondolt*) a magyar lázadóknak, a kiegyezés ellen sok kifogása volt ; noha az az ő külön megbízott titkos tanácsosai közreműködésével jött létre, a kiknek, gondolhatjuk, mégis csak kellett tőle valami utasítással bírniok. Legelső sorban, mint erről bennünket Hornstein titkos tanácsos értesít, azzal a gondolattal nem tudott kibékülni az uralkodó, hogy a magyar végházak őrségei magyar kézen legyenek, ezt nem tartá császári tisztességével megegyezhetőnek. Aztán bántotta, pedig ugyan volt ideje belenyugodni, Erdély elveszte : szívesen kiegyeznék a magyar rendekkel, sőt a hajdúkkal is, mondá, ha nem kellene Bocskaynak engednie ezt az országot. Még jobban sajnálta azonban, ha már Erdélyt oda kellett adnia, a Tiszántúlt, azt, hogy, mint Pogrányi Benedek, a dunáninneni főkapitányság vicegenerálisa, Thurzó Györgyhöz Prágából írá : »Magyar- országban annyit szakasztottak el, holott másképen is meglehetett volna és Bocskay uram Erdélylyel is megelégedhetett volna.« Leginkább azonban az a kellemetlen érzés kínozta, hogy a kiegyezés őt csaknem kizárja Magyarországból, tőle minden hatalmat elvesz és ezzel az elvett hatalommal* 2) öcs- csét, Mátyást, ruházta föl. Különösen elkeserítette őt ez az utóbbi körülmény és pedig annyira, hogy a legnagyobb valószínűség szerint főként ebből a szempontból ítélte meg a kiegyezést. Mátyás főherczeggel tudniillik épen most, a kiegyezési tárgyalások idején, egy, az akkori osztrák és német világban nagy föltünést keltett összeütközése volt az uralkodónak. Abban az előterjesztésben, a melyet május 23-án, a februári kiegyezés visszavetésének hatása alatt, az osztrák tartománygyűléshez benvújtatott a főherczeg, minden teketória nélkül *) Érdekeserről a bajor ágensnek Prágából 1606. jún. 17. írt jelentése. (Ered. müncheni áll. levéltár »Königreich Ungarn 403)10.«) 2) Toscana prágai követének jelentése 1606. jún. 12 (ered. flórenczi áll. ltár) és Velencze prágai követének jelent, júl. 14, júl. 31. és augusztus 21-ről (ered. BU.) ; aztán a prágai nuncius jelent, júl. 17 (Meyer 803&) p továbbá Pogrányi levele Thnrzó Györgyhöz 1606 aug. 3 (ered. 0. L., Acta. Thurz. Fase. 73.).
