Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
242 KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS kimondotta azt is, hogy a fejedelem a királyival való bármilyen kiegyezést csak úgy fog ratificálni, ha az a szultánnak is tetszik, mert »Ígéretünk tartja, hogy az ő hatalmassága híre és kegyelmes akarata nélkül semmit is az némettel nem végezünk«.1) Ezzel és bő szóbeli utas tással indították útnak a fejedelem és a rendek Bocskav egyik fó'hívét és egyéb diplomácziai szolgálatban is már forgolódott tanácsosát, Desewffy János tokaji főkapitányt, mellé adván Pogrányi Jánost,* 2) a kiknek a főherczeg a kért menedék-levelet Nagyszombatba küldé, de a kik csak a hó legvégén vagy július legelején érkeztek Bécsbe, a mikor már a kiegyezés befejezett tény volt. Persze, hogy mennykócsapásként hatott Illésházyra az a kívánság, hogy az utasításban fölsorolt várak és területek még a kiegyezé« után is Bocskay kezén maradjanak. ArróJ, hogy Nógrádmegye és Hort, a pestmegyei Váczczal, a magyar királyi területből kiszakíttassanak, soha még a legvérmesebb fölkelők sem álmodoztak sem Korponán. sem Kassán ; még azok sem, a kik az egész tiszáninneni és tiszántúli kerületet az erdélyi fejedelem jogara alá szerették volna juttatni, hogy a magyar király idegen generálisainak megújulható zsarnoki uralma alól egyszer s mindenkorra megmeneküljenek. Ennek a kívánságnak a képviselésére sem Illésházy, sem társai soha nem voltak volna kaphatók. Még altkor sem. ha a kiegyezés műve csak folyamatban s már nem készen, nem keserves alkudozásokkal megállapított volt volna. Hiszen ez annyi lesz vaia, mint a királyi Magyar- ország területét a Dunán túl és innen összesen 8—9 megyére !) Tört. Tár 1878, 283. és köv. 2) Desewffy május végén Ivrakóban járt a lengyel elégedetlenek megsegítése ügyében, Zebrzidowki Miklós krakói vajdánál. (Tört. Tár 1882. 214—215.) — Előbb Révav Mártont és Lőnyay Zsigmondot akarták a rendek Bécsbe küldeni, de ez elmaradt (Thurzó György nejéhez 1606. jón. 23. Levelei nejéhez II. 144. lap). Aztán Rimav Jánosra esett a választás s ezt külön futár tudatta Illésházyval, a ki június 27-én is még azt hitte, hogy Rimay jő hozzá s az új utasítás miatt is várt (legalább részben) a június 23-dikán bevégzett kiegyezés aláírásával s egyéb, a kiegyezésre vonatkozó dolgok elintézésével (levele Bocskayhoz 1606 jún. 27. Tört. Tár 1878, 293.). Rimay azonban betegsége miatt nem mehetett s így küldöttek föl a Krakóból épen visszaérkezett Desewffyt. Pogrányiról Mátyás júl. 15-diki levele szól. Irományok 36. sz.
