Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
228 A »BÉCSI BÉKE« törzsökös, igazi hajdúság, a fölkelő magyarság katonai főereje, fölöttébb megszaporodott a hozzá csatlakozó, kasza-kapakeriilő kétes elemekkel. Mg annak az igazi hajdúságnak a száma, a mely a maga részére Bocskaytól híres adománylevelét nyerte, nem egészen 10.000-re rúgott, egy esztendő múlva csak a tiszán- ioneni és a tiszántúli megyék nyakán, tehát a dunáninneni és dunántúli kerületek kivételével, 14.000-nél több hajdú és »új- hajdú« nép ült.1) Méltán okozott hát gondot a fejedelmi kormánynak e harczias elemek leszállítása és zsoldfizetése. Utasításában azért hagyta meg a fejedelem Illésházynak, hogy a tárgyalásoknál főgondja legyen módját találni, mikép lehetséges a kiegyezés után a király kezébe átadandó végvárakhoz e hajdúságot zsoldba venni és így hasznosakká tenni őket a király és az ország javára. De meghagyta azt is, hogy Illésházv a hajdúk eddigi zsold- hátralékának törlesztéséhez segélyképen két- vagy legalább egyhavi zsoldnak megfelelő összeget eszközöljön ki Mátyástól.* 2) A júniusi tárgyalások folyamán azonban hiába próbálta meg a magyarság képviselője ezt az utóbbi kívánságot keresztülvinni. A rövidlátással megáldott magyar királyi tanács tüstént az első beadványra a legmerevebb visszautasítást ajánlotta. Hogy is ne ? Még azokat fizesse zsolddal a király, a kik ellene támadtak? A pártütőket, a hűteleneket. a hitszegőivet ! ? A legnagyobb igazságtalanság ezt kívánni, mondá a jó magyar tanács,3) mely nem gondolta meg, hogy a királyi tekintélyből a summum jusból engedni lehetne valamit akkor, mikor az az engedmény nemcsak a békét hozza közelebb, hanem első sorban épen azokat a nyugati megyéket óvja meg az elkeseredett hajdúság zsákmányolásától, a melyek földnépe és nemessége leginkább hajlott a koronás királyhoz. A főherczegi biztosoknak valamivel nagyobb belátás jutott osztályrészül. Ők csak a látszatot akarták megmenteni és azon az állásponton állottak, hogy a hajdúknak zsoWfizetés czímen nem adhat a király semmit, hanem csak azon a czímen, hogy az adandó segély a végvárakhoz *) Jegyzék 1607 elejéről BU. 2) Irományok 2. (13. és 14. pont) és Irományok 8. sz. 3) »Iniustum ut contentandis Haydonibus aliquid subsidii praebeatur. Irományok 9. sz.
