Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
224 A »BÉCSI BÉKE« illésházy részére adott utasításában a fó'herczeget, hogy a király találja módját annak, hogy a török őt csak Erdély és Magyarország Részei fejedelmének vagy herezegének czímezze. Miután ez az utóbbi czím az lllésházyval való megegyezés után magától elesett, semmi akadály nem látszott annak útjában állani, hogy Rudolf maga szólítsa föl a török kormányt Bocskay e kívánsága teljesítésére. De a magyar tanács ezt a császár méltósága elleni lépésnek vélte és azt hangoztatá, hogy Bocskay maga tegyen a szultánnak jelentést a királyi czím letételéről s egyszersmind küldje el Rudolfnak az 1605 őszén számára a török által ajándékozott koronát is, ha már a királyi czím által feszélyezve, mintegy beismeri, hogy rosszul cselekedett, mikor azt a koronát elfogadta. Arra nem gondolt á jó magyar tanács, hogy Bocskay ezzel az udvariatlan visszaküldéssel eljátszotta volna a sznltán jóakaratát és így ez az egész, általa a legjobb akarattal fölvetett, kérdés a magyar tanácsosok rövidlátása miatt megoldatlan maradt.1) Igaz, hogy minden káros következmény nélkül. ... Az előadottakkal a kiegyezés tulajdonképenicomplexuma ki lön merítve. A rendek és a fejedelem országos kívánságai olyan a milyen megoldásra találtak. A szerződés végrehajtásának és biztosítékainak megállapítása előtt azonban még néhány, részben magánjogi, részben közérdekű ügy volt elintézendő. Egyikét és másikát, mint a mérlegbe alig esőt, hallgatással mellőzhetem s csak épen megemlítendőnek tartom, hogy az erdélyi és a kassai rendek, valamint a fejedelem azon követelése, hogy a Basta kormányzata alatt Erdélyben a király számlájára fölvett kölcsönök visszafizetendők, főleg a magyar tanács közbelépése következtében jogosnak és méltányosnak ismertetett el. Ez nemcsak a kiegyezési okmányba vétetett föl, hanem x) Irományok 2. és Irományok 9. A töröktől nyert koronát illetőleg (melyről Thallóczy szép dolgozata ismeretes) Illésházy Bocskay nevében szívesen beleegyezett amiak, bár eljesen fölösleges, de a főherczeg és különösen ;a király által kívánt kötelező kijelentéséhez, hogy azt a koronát nem az ■ország régi koronája jogainak sérelmére fogadta el a töröktől. A Bocskay személyét illető föltételek utolsó redactiójában Khrenperg és Illésházy különféle szövegezései mutatják, hogy a főherczeg milyen — alig érthető ! — súlyt fektetett e kijelentésre ! (Fogaim. Kpü.)
