Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)

I. Az 1606. évi Szt.-György napjár Pozsonyba hirdetett országgyűlés

POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS.

13

sára,1) jól tudván, hogy nincsen az a még oly sürgős és fontos ügy, a melyet az uralkodó ne szeretne ad graecas calendas halasztani.

Valószínűleg ez az aggodalom bírta Mátyást arra, hogy a két főpapot ad audiendum verbum archiducale maga elé idézze. A kihallgatás — márczius 29-ikén — erős drámai jelenethez hasonlítható.2) A haragvó főherczeg, a ki mellett az öreg Traut- son és az alsóausztriai kanczellár, Khrenperg állanak, szóra sem érdemesíti a két főpapot ; de helyette és előtte hivatalos ridegséggel Khrenperg hányja szemükre bűnüket, hogy az uralkodó iránti köteles hűség ellenére bevádolni merészelték ezt és a főherczeget a pápánál ; szigorúan megparancsolja nekik, hogy a jövőre minden efféle lépéstől tartózkodjanak s kilátásba helyezi a fenyítéket az uralkodó részéről.3) A harczias hangulatú és erélyes Forgách azonban4) sem a szemrehányástól, sem a fenyítéstől nem ijed meg, sőt kijelenti Szuhay nevében is, hogy a mi lépést tőnek, azt meg nem bánják, mert életüket is készek egyházukért feláldozni. A pápa nekik — mondá For- gách — fejük s a pápa feladata az egyház védelme, azért folyamodtak ő hozzá ; de szabad is volt ezt tenniük, mert a pápa nem ellensége, hanem atyja a királynak, a kiről feltehető, hogy örömest fog hallgatni atyja intő szavára. Aztán kényszerítve is voltak e lépésre, mert a lázadás és kiegyezés az eretnekek és

9 Irományok 12. sz.

2) Sörös Pongrácz, Forgách Ferencz a bíboros ez. becses tanulmányában Századok 1901. évi. 697 s köv. 1. szól Trautson márczius 19-i látogatásáról Forgáchnál s a márczius 29-i kihallgatásról, de téved, mikor a király elé idézteti a két püspököt.

3) Irományok 17. sz.

') Forgách erélyét, lángbuzgalmát a kath. vallás és egyház védelmében, másrészt lénye merevségét, erőszakosságát stb. behatóan elemzi s Forgáchot, — mint Fraknói (Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római székkel 111. 531. lap, 905. jegyz.) találóan mondja — mesteri tollal jellemzi Ipolyi Arnold a maga kitűnő művében : Veresmarti Mihály élete és munkái (Budapest 1875) I. k. V. fejez. Hogy Ipolyi — a kutatásoknak az ő idejebeli stádiumában — oly dolgokat is érdemül tulajdonít For- gáchnak. a mikben csekély vagy semmi része nem volt, az semmit sem von le mindenkép találó és remek jellemrajza érdeméből. (Mellékesen megjegyzem, hogy Ipolyi ugyané fejezetben Forgách Zsigmondiéi is igen sikerült jellemzést ád.)