Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)

II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember

202 A »BÉCSI BÉKE« szomszéd nemzetek a maguk érdekében hadi szolgálattal akar­nak adózni a keresztyénség ügyének Magyarországon, ezeket nem fogják a magyarok visszautasítani, sőt szívesen látják, azonban csak magyar vezetés alatt. Semmi kétség sem lehet abban, hogy úgy az öreg Illésházy- nak, mint Bocskaynak és a kassai rendek nagy részének nemcsak tudomása, hanem része is volt abban az összeírásban, a melyet a 80-as években egy országgyűlés alkalmával a főpapok és fő­urak a királyi jövedelmekről annak a kimutatása czéljából készíttettek, hogy, ha jövedelmeiből magyar katonaságot tartana a király, semmi szükség nem volna a németek segítségére, mert megfelelő gazdálkodás mellett a végházak őrségein kívül leg­alább 15.000 embernyi állandó magyar hadsereg zsoldját bírná ki bőven a királyi kincstár.1) Persze, hogy nem talált a kassai végzések buzgó ügyvéd­jének szónoklata az osztrák biztosok előtt tetszésre. A legélén­kebben ellentmondottak annak, hogy a magyarság meg tudna a német és az örökös tartományokbeli segély nélkül állani ; fejtegették, hogy ha még oly biztosan meg is lesz a törökkel a béke, annak tartósságában soha nem szabad bízni ; a török «lien a véghelyek egész lánczolatában mindig tartani kell harczra kész őrséget ; utaltak a méltánytalanságra, sőt igazságtalanságra, mely a kassai követelés elfogadásával azokat az érdemes német főtiszteket érné, a kik hosszú idő óta véreznek az általuk védett végvidékek érdekében. Különös nyomatékkai hangoztattak azonban két körülményt. Az egyik az volt, hogy a kassai végzés elfogadása esetében soha többé nem lehetne Németországból, mely a hosszú háború alatt oly óriási áldozatokat hozott a magyar föld és a keresztyénség érdekeiért, semminemű segélyt többé várni ; a másik pedig az volt, hogy a végvárak nagy részét az osztrák örökös tartományok nemcsak a várőrségek fizetésével segítették, hanem nagyrészben újraépítették és ennélfogva jog­l) Érdekes, hogy még azt is kiszámították, hogy a kir. konyhára is 15.000 írttal több jutna évenként, mint jelenleg, és hogy pl. évenként 4 torna­játékra is lehetne 40.000 tallért utalni. A főforrás a marhaharminczad volna, tIsmeretlen följegyzése BU. Hungarica 1580 s. d.) A marhakereskedelem nagy fontosságáról több szép és úttörő gazdaságtörténeti tanulmányában •értekezik dr. Takáts Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents