Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
198 A »BÉCSI BÉKE« leiratot intézzen, mely a rendeket, valamint az igazságügyek administratiója, akkép a közönséges közigazgatás ügyében is megnyugtatná. Ha előbb egy ilyen leiratot intézne a király a legközelebbi országgyűléshez, a rendek nem fognák ellenezni a kormányzót, persze a nádori tiszt betöltése mellett. Be kellett azonban látnia Illésházynak, hogy ebbe a javaslatba a főherczeg nem mehet bele, miután már egyszer nagynehezen, az ő közvetítésével, kinyerte a királytól a kormányzóságot. Ekkor állott elő a sarokba szorított Illésházv a rendektől nyert utasításával, mely megengedi neki, hogy a kassai végzés mereven elutasító álláspontját elhagyja : lehet kormányzó, de kölcsönös érintkezésben álljon a nádorral.1) Azonban tenyéren fekvő dolog, hogy ezt a javaslatot szintén nem fogadhatta el Mátyás, mert ő mint kormányzó ez esetben teljesen egyenrangú volna a nádorral. Viszont el kellett most már, miután Illésházy a maga utasítását Mátyáséknak eredetiben bemutatta, ezeknek ismerniük, hogy czéljukat, a februári kiegyezésben teljesen a kormányzó alá rendelt és semmi nagyobbsúlyú ügyben nem illetékes nádort, el nem érik. Egy olyan módozatot kellett hát kitalálni, mely egyrészt a nádornak díszesebb szerepet enged, nem alázza meg azzal, hogy egy kormányzó alá rendeli, és így megfelel a kassai végzésnek, másrészt azonban törvényesen lehetővé teszi azt, hogy mégis a főherczeg kezében maradjon az ország főkormánya. Ezt a módozatot ismét Illésházy találta ki és nyújtotta be egy javaslatban a kiegyezési bizottság teljes ülése elé.* 2) Nincs benne egy szó sem a kormányzóról, egy igével sem említi Mátyást, a februári egyesség 11-dik czikkének ünnepélyesen megnevezett »supremus gubernátorát«, hanem azt mondja, hogy, mivel a fölség nem lakhatik Magyarországon és a keresztyénség ügyeivel nagyon el van foglalva, az országlakosoknak pedig terhűkre van ügyesbajos dolgaikban oly messzire járni királyuk udvarához : hát határozatba ment, hogy ő fölsége teljhatalmat adjon Mátyásnak az ország megtartására és hasznára szükséges ügyeknek »a nádor és a magyar tanács által« való olyan elintézéséhez, Q »Quod possit esse gubernator, qui tamen mutuam correspondentiam habeat cum palatino ! Irományok 10. i) alatt. Aztán v. ö. az utasítás 2. pontjával Irományok 2. sz. alatt. 2) Irományok 14. sz.
