Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)

II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember

184

A »BÉCSI BÉKE«

más rendé előtt járó közjogi állását, a főpapok tehetségük szerint küzdöttek, könnyen érthető. Igv látjuk már április végén óvást emelni a főpapi rend jogai megcsorbítása ellen Forgáchot a kancellárt és Szuhayt, a kiket aztán a tárgyalások alatt az egész fő- és alsópapság még nyomatékosabb tiltakozással követett, mert határozottan kimondotta, hogy szükség esetén a fő- herczegtől a koronás királyhoz fog folyamodni, mielőtt a kiegyezést királyi oklevelével megerősítené.1)

Ha Mátyáson múlik vaia, bizonyos, hogy ő nemcsak a kassai követelést utasította volna vissza, hanem a februári kiegyezés czikkéből is törölte volna a király korlátlan kinevezési jogát korlátoló határozmányt és föltétien elégtételt adott volna a püspöki karnak. A februári egyességnél azonban kevesebbet itt sem nyújthatott a fölkelőknek és így már az osztrák biztosok előző értekezletén határozatba ment. hogy a kassai követelést ne fogadja el a főherczeg, ellenben a februári czikkhez ragaszkodjék.1 2) Illésházv, a ki a mily buzgó protestáns, ép oly alkotmánytisztelő és conservativ gondolkodású férfiú volt, ebbe minden nehézség nélkül beleegyezett, magára vállalván a rendek előtt a felelősséget.

Xehezebb volt a helyzet az egri és váradi püspökök, Szuhay és Migazzi száműzetésére vonatkozó 5-dik czikknél. A kor- ponai országgyűlés azon kívánatát, hogy e főpapok, mint a magyar kamarák gyűlölt elnökei, örökös számkivetéssel sújtassanak, a februári egy esség, mint tudjuk, nem fogadta el, hanem azzal kisérté meg a haragos rendeket kiengesztelni, hogy megengedé bárkinek a következő országgyűlés elé idézni a két püspököt s bűnfenyítő port indítani ott ellenük. A kassai rendeket azonban ez nem elégíté ki. Ők minden könyörület és további eljárás- nélkül ismételten is kimondották az örökös számkivetést a két

1) Forgách és Szuhay emlékirata ápr. 26. (ered. Forgách írása, Kpü. F.. 15434.); aztán Irományok 19. — V. ö. Yelencze követének prágai sürgönyével 1606 jún. 19. : »Alla risolutione del palatino, del governo del regno et delle dignità che pretendono gl’ Ungheri, che tutto resti nelle man loro, s’ oppongono gagliardamente li prelati che sono stati sempre soliti d'haver il possesso delle dignità et la maggior parte nel governo del regno . . .« (Ered. BU.)

2) Irományok 10. c) és e) alatt.